Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Többször szó esik (így is meg úgy is) honatyává lett papjainkról. Közéleti szerepük .a múltban sem volt problémátlan; néha meg egyenesen viharos botrányok tarkították derék protestáns prédikátoraink politikai karrierjét. Mi most csak egy nevezetes esetre emlékezünk egy sokszor hangoztatott szólásunk kapcsán: „Mór megtette kötelességét - a Mór mehet.” Bevallom, sokáig azt hittem, hogy a mór - Shakespeare velencei móljához hasonló legendás hős és nem pedig nagy magyar írónk, Jókai keresztneve. Most szeretném ezt a téves képzeletet eloszlatni és elmondani nemzeti klasszikusunk életének egyik romantikus, fordulatokban nem éppen szűkölködő epizódját. Karcagon, no meg a karcagi választókerületben nagy tisztelet övezte Kossuth Lajost, meg az ő nevét zászlajára tűző 1848-as ellenzéki pártot. így a városban - bármennyire is szerette volna - a kormánypárt az 1880-as és 90-es években sem tudott itt gyökeret verni. Mikszáth Kálmán azt írta, hogy „Karcag (...) olyan a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának a fiókjában, mint a selyemzsinór. Aki Karcagot kapja, annak harangoztak, az elvégezte politikai pályáját. Karcagon a szabadelvű párt hívei 1896. október 15-én tartott gyűlésükön úgy próbáltak véget vetni a városban az ellenzéki uralomnak, hogy a közelgő választásokra a nemzet koszorús íróját, a mindenki által nagyra becsült Jókai Mórt kérték fel jelöltjükül a karcagi kerületbe. Jókia korábban már 30 évig képviselő volt, jó emberismerő, rutinos politikus. A jelölés másnapján 40 tagú küldöttség kereste fel az írót, aki elfogadta a meghívást és ígéretet tett, hogy október 25-én felkeresi a várost, hogy megtartsa választási beszédét. A párt - fontosnak tartván az ügyet - mélyen nyúlt a zsebébe. A választók ugyanis zászlót követeltek maguknak, no meg itatni és etetni is kellett a reménylett választókat (akkor még nem volt elég a szép szavakból font ígéretbokréta). Ez a korteshadjárat rekordköltséget - mintegy 80 000 Ft-ot - emésztett fel aranyban. A kisújszállási, kunhegyesi és kunmadarasi, no meg a karcagi vendéglőkben ugyanis reggeltől estig jóllakhatott aki csak akart a pártkassza terhére. Feljegyezték, hogy a karcagi Bárány vendéglőben egyetlen nap alatt 1200 adag paprikás húst szolgáltak fel a jó étvágyú választóknak, amit jó borral gazdagon meg is locsoltak. így hát gondos előkészületek után, 1896. október 25-én délben érkezett Karcagra Jókai. Az állomáson bogdi Papp Sándor királyi közjegyző és Veress Sándor polgármester fogadta. Ok voltak a helyi szabadelvű párt vezetői. Innen Jókait Papp Sándor díszes hintáján 200 kocsi kíséretével a mai kollégium előtti térre, a Bárány étterem előtt felállított emelvényhez vitték. Először bogdi Papp Sándor üdvözölte az írót, mint a város jeles vendégét, majd az írófejedelem lépett a szószékre. Ekkor lépett működésbe az ellenzék. A templom előtti téren egyre több lett a piros tollat viselő férfi és a piros fejkendős nő. Ez volt a negyvennyolcas párt jelvénye. Ezek akkora lármát csaptak, hogy Jókai beszédéből egyetlen szót sem lehetett hallani. Záptojással is megdobálták a nemzet koszorús költőjét, amelynek maradékát Papp Sándomé törölgette le Jókai zakójáról. A harangokat is meghúzták, amitől zengett-bongott a tér, és senki sem hallotta a lármában még a saját hangját sem. Az ellenjelölt, aki mellett a karcagiak tüntettek, a város református papja, Madarász Imre volt. Életének főbb eseményeit így összegezhetjük. Tiszaabódon született 1846. június 18- án. Tanulmányait Kisújszálláson, Nagykőrösön, Kecskeméten, majd Debrecenben végezte. Itt szerzett 1869-ben lelkészi oklevelet. Rövid ideig szülőfalujában szolgált, de hamarosan Karcagra került segédlelkészként. Ez maradt egyetlen szolgálati helye. 1872-ben itt választották meg lelkésznek. Ékesszóló pap volt. Öt prédikációs kötete is megjelent. (Egyházi beszédek, Debrecen, 1873. - Templomi szószék 2. köt., Karcag, 1878-82. - Jézus virágvasárnapi könnyei, Karcag, 1878. - Különösebb alkalmi egyházi beszédek, Karcag, 1901.) Családi otthon címen öregkorában vallásos elmélkedéseket is kiadott (Karcag 1911.), amihez a következő évben egy imádságos könyvet is csatolt (Nők imakönyve a családi otthonban, Karcag, 1912.). 1887 és 1906 között csaknem húsz évig volt országgyűlési képviselő. 1907-ben lett zsinati tag. 72 éves korában, 1918. november 18-án halt meg Budapesten. Madarász Imre népszerűségének csúcsán mérkőzött meg Jókaival - sikeresen. Az írófejedelem a zenebona elől elmenekült. Lemászott az emelvényről és gyér számú híveinek kíséretében bogdi Papp Sándor kúriájába - a mai múzeum épületébe - menekült, ahonnan este 6 órakor különvonattal tért vissza a fővárosba. Az október 28-i szavazás eredménye Jókai bukását pecsételte meg. Madarász Imre 1610 szavazatot kapott, Jókai meg mindössze 1225- öt. Jókai kissé keserűen így írt bogdi Papp Sándornak: „Én a karcagi képviselő-választásban politikai pályafutásom legjobb befejezését látom. Hogy ezt a pályafutást be kell fejeznem, annak belátására régóta eljutottam önmagámtól.” Ennek ellenére megírta, hogy a nagykunok szép temetést rendeztek számára. A nagy port felkavaró bukás a király fülébe is eljutott. Ferenc József egyre-másra kérdezgette környezetét - „Micsoda ember az a Madarász?” Bogdi Papp Jánost királyi közjegyzőnek nevezték ki, Jókai meg főrendházi tag lett és ezzel csaknem egyidejűleg a Pro litteris et artibus rendjellel is kitüntették. „Ez volt a tapasz a sebre, a jóvátétel. Mert ebben az országban-írja Mikszáth-minden úgy megy kicsiny dolgokban, hogy vagy a király ront el valamit és akkor azt a nemzet hozza rendbe, vagy a nemzet ront el valamit és a király igazítja el.” Az ősz poéta csendben kesergett egy kicsit. A költségekről egy számlát mellékelve a levélhez -, ezt írta Almássy Géza Szolnok megyei főispánnak: „Méltóságos uram, kedves barátom! Itt küldöm neked ezt a parteczédulát. Sokszor meghaltam már a hazáért, de a temetési költséget sohasem követelték rajtam. Kérlek, igazítsd el ezt a dolgot az illető faktorokkal. ’Circumdederunt te.’ Egyebekre nézve legszívesebb üdvözlettel vagyok Budapest, 1986. november 5. igaz barátod Néhai Jókai Mór” A karcagi választókhoz írt levelében is megcsendül a keserű hang. „Én pedig nyertem politikai pályám lefutó csillaga számára egy fényes végfelrobbanást, ahelyett, hogy az megfeketedve hullott volna a tengerbe.” Még keserűbben tört ki bánata az 1986 előtt megalakult budapesti újságírók egyesületének a Royalban tartott díszbankettjén elmondott tósztjában. Ez volt az utolsó nyilvános beszéde. Pedig a város igyekezett megkövetni. Megvásárolták a gimnázium számára Jókai munkáinak jubileumi díszkiadását és egy utcát neveztek el róla. Az utca ma is őrzi a nevét. A legmaradandóbb emléke a karcagi afférnak az „élclap” vélekedése: „Mór megtette kötelességét - a Mór mehet.” SZIGETI JENŐ „Mór megtette kötelességét - a Mór mehet” 52 HARANG
