Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
LACI BÁCSI ÉPI írta: Bajor Nagy Ernő Mi is volt az a bizonyos település? Akkoriban még lőszertelepnek is emlegették. Mivel az első világháború éveiben olyan üzem létesült itt, ahol gránáthüvelyekbe tömték a robbanóanyagot. Felépítették oda a barakkok regimentjét, bejáratait kapuk zárták le. Falát és kapuit még én is láttam annak idején. Akkortájt midőn oda vetett a sors, kerek hatezerötszázan lakták. Nem sokkal korábban épült föl a lőszert már csak hírből ismerő telepen az ország alighanem legdísztelenebb katolikus temploma. Szegénytelepre szegénytemplom. A fiatal lelkész, akit akkor megismertem, jóarcú volt, mint egy szabadnapos bonviván. És pillantásából az a testvéri derű áradt, mint amiről hajdanán azt írta a katolikus költő, hogy ő tükre minden mosolyoknak, azért él, hogy visszamosolyogjon. Somogyi László - hadd írjam le a lelkipásztor nevét - memcsak mosolygott. De együtt szomorkodott is a nehéz életükkel. Utóbb meglepetten olvastam egy szociográfiai fölmérést, melyet akkortájt pap nemigen Írogatott, ám Somogyi „tiszti” lelkiismerete parancsára papírra vetett. Ilyen mondatok fordultak elő a lakótelep állapotait elemző munkácskában: „... Meg kell nézni az összezsúfolt lakásokat, a kátránytetős tömegszállásokat, a cafrangos nyomort... Élőhalottak járnak itt. Lecsúszott, kisiklott életek... A szegénybetegek 70 százaléka a lakótelepről terheli a várost...” Szerinte a 6500 lakásból kereső volt 1200, háztartásbeli 1231, munkaképtelen 581, alkalmi munkás 653, munkanélküli 272... A családfők adatait ebben a bontásban írta le: munkanélküli a családfők 15,5 százaléka, alkalmi munkás 51,5 százalékuk, állandó jövedelmű a családfők 32,1 százaléka... Kide.ült a lelkek pásztorának fölméréséből, hogy a telep gyermekei közül csak minden ötödik aludt egymaga az ágyban... az apróságok 15 százaléka üres kenyeret fogyasztott reggelire. Somogyi László kanonok a pihenés ritka perceiben Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember összegereblyézze egy riport anyagát?... Első mesterem így tanított, figyelmeztetően fölemelve mutatóujját: - Nem sajnálhatsz a tisztességes munkához egy napot! Öreg riporter barátom és példaképem ekként vélekedett: - Ha nagy, gubancos az anyag, áldozz rá egy hetet. Bennem jó ötven éve gyülemlik ennek a riportnak rengeteg, egyetlen írásba be sem gyömöszölhető mozzanata. Középiskolás diákocska voltam, midőn Pestszentlőrincen, az állami lakótelep kapujában megpillantottam egy fekete reverendás, karcsú, fiatal papot. 16 HARANG
