Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-10 / 2. szám
lett. Akkortájt Budaörsön kitelepítették a svábokat, itt kaptunk lakást.- Ekkora volt a ház, mint most?- Csak egy konyha, meg két szoba volt benne. A többit már mink építettük. A két szobából is csak egyet laktunk, azt is elég volt fűteni. Fát az erdőből gyűjtögettük a lányokkal...- Miért nem a fiúkkal?- Az egyik fiú még kicsi volt, a másikat anyám nevelte, hogy segítsen rajtunk.- A meleg szobán kívül kellett még ruha, cipő, ennivaló.- Amikor a nagyobbik gyerek kinőtte a ruhát, cipőt, a kisebbre adtam. Dolgoztam akkoriban a háziiparban, volt úgy, még éjjel is, hogy mindent előteremtsek. A férjem fjedig később a MÁV-nál szolgált, két- Az unokájának mesél ezekről a néni? - kérdem.- Dehogyis, ne tudják meg, milyen volt...- És ha most megint a szegénység felé megyünk?- Reméljük, nem lesz többé olyan szegénység.- A gyerekeit taníttatta?- A lányok akkor csak a nyolc osztályt végezték el, némelyik aktív munka mellett, mert tizennégy évesen mind dolgozni ment, kellett a pénz. Később a saját erejükből tanultak, volt amelyik érettségizett. A két fiú tanult szakmát rendes időben. Az egyik sajnos meghalt. És a férjem is.- Összetartanak-e a testvérek?- Idáig összetartottak. vele találkozik, nagyon rendes, ő is hozzánk tartozik... - mondja Margit magyarázatul.- Aztán megünneplik az én névnapom, születésnapom. Télen kicsit körülményesebb, nyáron jobban elférünk harmincán...- Összejárnak-e az unokák?- Ők nem.- De ismerik egymást?- Hogyne. Csak van köztük 34 éves is, aki már a saját családjával van elfoglalva.- Ez a kisgyerek kié? — kérdek egy háromévesre, aki közben bejött és játszik.- Erzsi lányom fia a feleségével, itt lakik egy másik lakásban. Az ő gyerekük. nem ismerik gyereket elvittek intézetbe, úgy segítettek rajtunk.- Éheztek?- Nem, nem éheztünk.- Mégis, hogy lehetett annyi éhes szájat kielégíteni?- Annyit ettek, amennyit kaptak. Volt egy nagylábasom, amit abban főztem, szétosztottam. Legfeljebb nekem nem jutott.- Miket főzött?- Bablevest, paprikáskrumplit, tésztát...- Volt köztük, aki a másik elől elette?- Nem, nem is engedtem volna. Azt se, hogy máshol kérjenek enni.- így volt - bólogat Ági, a legkisebb leány. És itt van velünk a kilencéves Mónika, Ági legkisebb gyermeke.- Miből áll ez? Két testvér van most itt és az egyikük férje, és egy harmadik testvérnek a menye. Közösen mondják: segítettek egymásnak házat építeni, aki pedig lakást vett, annak a költözéseket, a nagyobb vásárlást bonyolítják közösen, a javításokban vesznek részt. A néni hozzáteszi:- Én elégedett vagyok, mert a gyerekeim sose laktak albérletben, aki megházasodott, az itt lakott addig, amíg nem szerzett lakást, vagy nem építkezett...- Összejárnak-e rendszeresen ? Mikor találkozik a tágabb család?- A János-napot ünnepeljük...- Nincs is a fiúk közt János...- A vöm János, aki itt lakik...- Őt mindenki szereti, számíthatnak rá, és aki a mamához jön, az- Maga igencsak népes családba csöppent - mondom az anyának, Margónak.- Én jól érzem itt magam.- Megszokta?- Mink csak négyen vagyunk testvérek, de apukámék tizenketten, úgyhogy ez nekem nem szokatlan. Szabolcsi vagyok... Most különben gyes-en voltam, nem éreztem magam egyedül. A mamával sokat beszélgettünk, tévéztünk, politizáltunk, esténként mi tartottunk előadást a hazajövőknek, mit történt a világban...- Vagyis nem ismerik a magányt.- Azt nem ismerjük. SIKLÓS LÁSZLÓ Tamaska Gyula felvételei HARANG 27
