Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-07 / 10. szám

Savoyai Jenő - korának egyik legnagyobb hadvezére - 1663-ban született Párizsban. Ötödik gyerek volt a családban, vézna, törékeny kisfiú, akit szülei papnak szántak, ő azonban inkább a katonáskodáshoz vonzódott. Húszéves korában fölajánlotta szolgálatait • Franciaország királyának, aki kereken elutasította őt. XIV. Lajos bizonnyal úgy vélte, hogy a gyenge testalkatú, görbe hátú, rövid nyakú, csúnyácska fiatalember nem emeli kellőképpen udvara pompáját. Döntése utóbb jelentős tévedésnek bizonyult - Savoyai Jenő több csatában is legyőzte csapatait.

A sértődött herceg Párizsból egyenesen Bécsbe rohant, ahol Lipót császár szívesen fogadta töröktől szorongatott helyzetében. Részt vett Bécs felmentésében (1683), Buda visszafoglalásában (1686), s tehetsége révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1696-ban a török elleni háború fővezérévé nevezték ki, s így döntő része volt Magyarország teljes felszabadításában.

Érrdemeit és szolgálatait nem csak a császár ismerte el: hálás elődeink az 1712-15-ös országgyűlés során honosították Savoyai Jenőt, aki amúgy nem különösebben kedvelte fajtánkat, bár kétségtelenül mértéktartóbban viselkedett, mint jó néhány osztrák (és magyar) főúr. Így a Rákóczi elleni hadjárat vezetését sem vállalta el. s a tárgyalások mellett érvelt, ám döntését nem érzelmi, inkább politikai megfontolások befolyásolták. Sokat tett viszont csepeli uradalmai felvirágoztatásáért, többek között a nevéhez fűződik a szerbek és a svábok betelepítése a török által elpusztított vagy elűzött lakosság helyére. (Az utókor sem feledkezett meg róla. 1900-ban lovasszobrot állítottak emlékére a budai várban.)

A lelkes tudománybarát, művészetpártoló herceg az 1695-96-os északitáliai hadjárat során ismerkedett meg Johann Lucas von Hildebrandt (1668-1745) olasz származású hadmérnökkel. akit Becsbe hívott, s jelentős megbízásokkal látott el. Savoyai Jenő pártfogásának és persze tehetségének köszönhetően Hildebrandt ha22 HARANG

marosan kora egyik kedvelt építésze lett. Az utókor az osztrák barokk legnagyobb alakjai között tartja számon, nevét közvetlenül a legkiválóbb mester, Fischer von Erlach után említi a szakirodalom.

Hildebrandt első munkája, a ráckevei Savoyai-kastély megépítése, kiemelkedő jelentőségű a magyar kora barokk építészetben. Az épületegyüttes elrendezése - a néhány helyiségből álló kupolás főépület díszes kocsifeljáróval és a hozzá két oldalról L alakban kapcsolódó földszintes gazdasági épületek - alaptípusa lett a később épült ún. franciás katélytípusú épületeknek. Így mintájára épült a gödöllői Grassalkovich-kastély, a péceli Ráday-kastély, vagy a gernyeszegi Teleki-kastély.

Hildebrandt tehetsége főképp abban mutatkozott meg, hogy jó érzékkel ötvözte a francia és az itáliai barokk építészet erényeit. Ez legtisztábban élete egyik főművén, a Savoyai Jenő megbízásából épített bécsi Belvedere palotán mutatható ki. Főként nemesi kastélyokat épített, de ő tervezte a bécsi kancellária épületét, valamint a Hofburg egyik szárnyát. (Nagyszabású tervei közöli az egész királyi palotaegyüttes átépítése is szerepelt.) Kevéssé jelentősek egyházi épületei: mindössze néhány kisebb osztrák és cseh templom, valamint tcmplomátépítés fűződik nevéhez.

A ráckevei Savoyai-kastély - és a hozzá tartozó uradalom - Savoyai Jenő halála után (1736) több osztrák főnemes tulajdonában volt, míg 1823- ban a királyi család birtokába került. Az államosítás után nem kerülhette el a vidéki főúri kastélyok sorsát: jelentős építészettörténeti emlékünket gazdasági célokra „hasznosították”, s hagyták tönkremenni. 1958 után kezdték meg az erősen megrongálódott épület restaurálását. A helyreállítás után mezőgazdasági, és erdészeti intézmények kaptak benne helyet. Napjainkban pedig - a végleges felújítás és a szükséges átépítések elvégzésével - szállodának használják. Reprezentatív előcsarnokában időszaki kiállításokat rendeznek.

(VÉCJH)

alamennyi vallás hívei, az ún. primitív vallásoktól kezdve a fejlett történelmi vallásokig, ezen belül természetesen a keresztyénségnek is, döntő alkotó eleme az ima. A vallástörténelem az őshitek varázsszavainak sorába állítja az imádságot. melynek csúcsán a Jézus nevében elmondott imádság áll, vagyis a varázsszavakként alkalmazott megszólítás, könyörgés ugyanazt a hitet fejezi ki, amit a ketesztyénség él meg; meghallgatásra kényszeríti a megszólítottat és bízik kérése teljesítésében. Az ember, mint személyiség mindenkor az istenséggel mint személyiséggel áll szemben, és éppen az imádságban vallja be teremtettségét. Az imádság az ember lelkének ősfunkciója és akarati, cselekvési tevékenységének korlátáit az imádságban vallja be. Ezen a téren pusztán kulturális fejlődésről lehet szó. Nem lepődhetünk meg azon, hogy az imádság és varázsige rokonértelmű kifejezések, miután a primitív vallásokban és a fejlett vallástörténeti formációkban ugyanaz a hit dominál, vagyis akit megszólítunk, hitünk szerint cselekszi kérésünket.

Persze Jézusnak ezek a szavai: „ne legyetek bőbeszédűek, fecsegők. mint a pogányok”. zavarba ejthetnek. Ugyanis a pogányok, akikre Jézus utal. úgy vélik, ha minél sűrűbben, gyakrabban szólítják, hívják istenségüket, annál biztosabb meghallgattatásuk. így a hinduk órákig szakadatlanul hangoztatják, a hindu vándorszerzetesek pedig éveken keresztül minden szabad percükben szünet nélkül mormolják istenségük szent nevét, míg a buddhista ajkáról szinte unalomig hallhatjuk az istenéi idéző szót. így vetik térdre magukat az imádság óráiban a mohamedánok Mekka felé fordulva, s ismétlik gépiesen az előírt imádság szavait: „Allah il allah". A mechanikussá vált imádság a tibetieknél jutott a legfejlettebb fokra. A leírt imádságot ravaszul szél- vagy vízi malomkerékre bízzák, s minden fordulat egyegy elmondott imádsággal ér fel. A népi katolicizmusban a rózsafüzér rejti magába ezt a veszélyt, noha tudjuk, hogy a rózsafüzér előírása egyfajta meditativ, misztikus imádságra ösztönöz.

Arra a kérdésre, hogy mi a tartalma az imádságnak, s voltaképpen miért imádkoznak az emberek, talán eligazít bennünket az etimológia. A nyugati nyelvekben, vagyis valamennyi germán és román nyelvben az imát és kérést egyazon szó fejezi ki. Kivételt képez a