1988. május 4. - Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.102.a.1)
317
12 Ilyen megfontolásból kezdeményezte 1985-ben a Tervgazdasági és Munkaügyi Főosztály a rehabilitációs célú átképzésnek kísérletként - a Csepel Müvek Oktatási Vállalatnál történő megvalósitását, amelyet a felsőbb szervek - köztük az Egészségügyi Minisztérium is - felkaroltak. Az elgondolás beépült a rehabilitációs célú átképzés országos koncepciójába és az illetékes főhatóságok, valamint a Fővárosi Tanács anyagi és erkölcsi támogatásával végső soron sikerült a rehabilitációs képzést a holtpontról kimozdítani. A feladat gondozásával az Egészségügyi Minisztérium által megbízott 1 Szociális Intézetek Központja /SZIK/ 1986. májusában 5 évre szóló "Együttműködési szerződés"-t kötött a munkaalkalmassági vizsgálatok ellátására a Szakmunkástanulók Országos Egészségvédelmi Intézetével, az oktatásra pedig a Csepel Müvek Oktatási Vállalattal, amely - amellett, hogy a fővárosi felnőttképzés bázisa - e naptól a foglalkozási rehabilitációt segítő, országos hatáskörű Budapesti Átképző Központként is működik. Egyidejűleg a rehabilitáció szolgálatába állította 60 férőhelyes kollégiumát is, lehetővé téve ezzel a távoli vidéki jelentkezők fogadását. A képzés finanszírozásához szükséges pénzeszözök befizetése a SZIK e célra megnyitott számlájára történik. A csepeli átképzés megvalósításával megoldódott a mozgásukban korlátozottak, vagy egyéb módon súlyosan sérültek, és a termelésbe zökkenőmentesen visszasegithető emberek képzésének indokolt különválasztása is. A mozgássérültek, stb. felkészítése változatlanul a szociális intézményekben folyik, Csepelen pedig azok jelentkezhetnek, akik pl. eredeti foglalkozásukat valamely ártalom, baleset, stb. miatt nem képesek folytatni, de átképzéssel teljes értékű munkaerővé válhatnak. Az eddigi, a rehabilitációra alkalmasnak vélt, "hagyományos" szűkös Mű i I J • I : ________________ — j
