Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

ezredhez került. 1938 szeptemberében fogságba került. Öt és fél évig volt fogságban, 1943-ban szabadult. Majd Madridba vitték, ahol újabb 8 hónapig őrizték. Ezután Spanyolországból átszállították az észak-afrikai Casablancába, egy internáló táborba. Itt mindössze tizennégyen voltak magyarok, akik közül 9 magyarországi illetőségű volt. Casablancából 1945. október 30-án az olaszországi Nápolyba szállították, újabb internáló táborba. Majd tovább hurcoltá

k Rómába, ahol még további 8 hónapot töltött el. Innen végül is úgy szabadult meg, hogy egy magyar csoportot szervezett 62 fővel. E csoporttal Jugoszláviába utaztak, s onnan 1946. május 22én ért Magyarországra. Hazaérkezése után szülőfalujában telepedett le, s földműveléssel foglalkozott. A domoszlói termelőszövetkezettől ment nyugdíjba. Jelenleg Domoszlón él. A spanyol polgárháborús és a két világháború között kifejtett mozgalmi tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Fegyverrel a hazáért (1955), Magyar Partizán Emlékérem (1956), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Dombrowski Emlékérem (1968). Ez utóbbi kitüntetést a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa alapította, s kapták a Dombrowskiról elnevezett 13. Nemzetközi Brigád életben maradt harcosai. Forrás: Bukovi Mihály visszaemlékezése. Domoszló, 1978. DIV LUK. TA. 8—80. — Márkusz László: Bukovi Mihály vargabetűi. Népújság, 1978. szeptember 24. 1. lap. — Deák Rózsi: Bukovi Mihály Odüsszeiája. Népújság, 1984. szeptember 1. 4. — Szecskó Károly: Munkásmozgalmi harcosaink. Életrajzi Lexikon, Eger, 1970. 35. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjeinek névsora. — MSZMP Heves megyei Bizottsága. Régi párttagok anyaga. 13. BURJÁN VIKTOR (Egercsehi) Az erdélyi Harasztkeréken született, 1923. július 16-án. Szülei urasági cselédek voltak, heten voltak testvérek. A lakatos és a hegesztő szakmát szegénységi bizonyítvánnyal tanulta ki. 1940-ben Budapestre jött dolgozni, a csepeli Weisz Mannfréd gyárba. A hadiüzemben bekapcsolódott az ifjúkommunista mozgalomba. Részt vett a leállásokban, a túlórázások megtagadásában. 1943 januárjában katonai behívót kapott a budapesti Radetzkylaktanyába. Utász kiképzésben részesült, s 3 hónap után menetszázadba osztották be. 1943 március közepén Ukrajnába vitték alakulatával, Kijev környékére. A fronton önálló században tevékenykedtek. Frontra kerülése után rövidesen szovjet hadifogságba esett. Davidovka vasútállomásról vonattal Moszkvába, majd Butyinkába, 41