Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

nak. Az 1945 április végi és májusi napokat a Lackó-osztag 3. zászlóaljában, a Dráva-parti hegyekben harcolta végig. Közben jelentős veszteségeket okoztak a déli irányból északnyugatra visszaözönlő német egységeknek. 1945. május 13-án a többi partizánnal együtt Mariborba vonultak, majd május 15-én dr. Bodó Jenő vezetésével indultak haza Magyarországra, május 20-án érkeztek meg Budapestre. Itt jelentkeztek a Honvédelmi Minisztériumban, ahol nyilvántartásba vették őket a demokratikus hadsereg létszámába. Megkapták a partizánigazolványt, és 1 hónapi szabadságot. A szabadság letelte után 1945. július 4-én szerelt le a demokratikus hadseregből Verebélyi András, a hevesi 742. Honvéd Bevonulási Központ Parancsnokságánál. Leszerelése után pedagógus területen helyezkedett el. Előbb elvégezte az egri Tanárképző Főiskola matematika—fizika szakát, majd a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a matematika szakot. 1964-től az egri Dobó István Gimnázium igazgatóhelyettese volt 15 éven át, 1979. január 1-én történt nyugdíjazásáig. A tanári hivatás mellett számos társadalmi feladatot látott el. Egerben a pedagógus szakszervezet egyik alapító tagja volt, a Dobó Gimnáziumban hosszú ideig KISZ-vezető tanár, s emellett szabad idejében szenvedélyesen túrázott. Egerben hunyt el 1982. december 19-én. Munkája elismeréseként több kitüntetésben részesült: Pedagógus Szakszervezet Kiváló Munkáért (1975), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1977), Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1978), Aranyjelvényes túravezető (1982), s posztumusz megkapta antifasiszta tevékenységéért a Magyar Partizán Emlékérmet (1983). Forrás: Verebélyi András visszaemlékezése, Eger, 1982. szeptember 11. — Kérdőív a munkásmozgalmi harcosok élektrajzának a gyűjtéséhez. Eger, 1983. október. Adatközlő: özv. Verebélyi Andrásné, Eger. 95. VICZIÁN ZOLTÁN (Eger) Ivádon született, 1928. január 13-án. Édesapja kőműves, aki három gyereket nevelt fel. Gyermekkorát a Salgótarján melletti Szúpatakon töltötte, itt nevelkedett. Elemi iskolái elvégzése után előbb napszámos, majd pincértanuló lett a salgótarjáni Nemzeti Szállóban. 1944 decemberében 16 évesen, mint leventét a frontra 152