Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)
A kiegyezés ellenfele
matékkal leszögezte: „Mi a szétbomlasztó nemzetiség vak fanatizmusának tért nyitni legkevésbé sem akarunk". lil n Látszólag sikeresen haladtak az egyesülési tárgyalások a balközépiekkel. A március 17-i pártértekezleten kimondták a Magyar Űjság, mint pártközlöny megszűnését,''" de a „színfalak mögött dacosan folyt az ellenküzdelem". Március 23-án Matkovich mégegyszer indítványozta, hogy a Negyvennyolcas Párt „eddigi programja és szervezése alapján működjék", de Irányiék elszigeteltsége Helfy indítványa — mely Kossuth programját tartalmazta — benyújtásakor nyilvánvaló lett. Helfy ugyanis javasolta, hogy határozat formájában mondja ki a Negyvennyolcas Párt tagsága: „a párt (egy később megállapítandó név alatt) kész egy párttá egyesülni mindazokkal, akik az 1874. március 4-én elfogadott nyilatkozatot magukévá teszik". 0, 2 1874. március 24-én, a Negyvennyolcas Párt helyiségében tartott tanácskozáson, tíz szóval, kilenc ellenében leszavazták az egyesülést hátráltató Matkovich-indítványt, és elfogadták, ugyanilyen arányban Helfy egyesülési javaslatát. E program alapján 21 negyvennyolcas párti képviselőhöz 7 elvhű baloldali képviselő csatlakozott, és „Egyesült Közjogi Ellenzék" elnevezés alatt megalakította az új ellenzéki pártot. 61 3 Kimondták, hogy az új párt napilapja az eddigi Baloldal helyett Egyetértés címmel jelenjék meg, a hetente megjelenő Szombati Lapokat is kiadják. A határozatot el nem fogadó kisebbség: Csanády, Irányi, Baldácsy, Szederkényi, Solymosy és Rátonyi „összeesküvés szerű menet"-nek tartva a tanácskozást, kinyilvánította különállását, megmaradtak 48-asoknak, de egyetértettek azzal, hogy az elnevezés „ne legyen többé köztük elválasztófal" A régi balközépiek részéről, jellemző taktikai meggondolásból, Gubody Sándor ajánlotta az Egyesült Közjogi Ellenzék megjelölést, mint mondotta: „még a 48-as cím ellen is forradalmi tendenciákat költöttek, hát még a függetlenségi címet miként fogják gyanúsítani". 6^ Simonyi később hasonlóképpen magyarázta Kossuthnak „A Függetlenségi nevet ez idő szerint nem lehetett felvenni, mert sokaknak csatlakozását, kivált a vidéki int eilig entiánál, meggátolta volna". 6' 6 Kossuth április 1-én keltezett válaszlevelében a címkérdést „nem oly csekély dolognak" nyilvánította. 61 7 Nem osztotta Simonyi véleményét abban, hogy a „félelem fészke a vidéken van, nekem úgy látszik — írta — Mocsáryéknál van". Határozott politikai éleslátással ítélte meg az ellenzéki próbálkozás felemásságát, „nem tudok menekedni azon impresszióval, hogy itt a siker vagy a fiasco, nem így vagy amúgy szerkesztett manifesztumok stylusa .. . hanem személyességek körül forog . . .", hangsúlyozta politikai véleménykülönbségének további fenntartását, a „párt manővereken" továbbra is egé.141
