Memoria Rerum – Tanulmányok Bán Péter tiszteletére (Eger, 2008)

Tóth Ágnes: Az evangélikus egyház és a bácskai németek a visszacsatolás után

596 Raffay viszont azt sérelmezte, hogy neki „sem jelentést, sem levelet nem küldöt­tek, s az esperességi közgyűlésről felvett jegyzőkönyvet is csak magánkézből kaptam meg. Pedig azt hiszem, hogy a gyűlésről és annak határozatáról elsősorban engem kel­lett volna értesíteniök. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznem azt is, hogy az új szer­vezethez való csatlakozás határidejéül szeptember 7-ét állapították meg a gyűlés után ismét több levelet kaptam, amelyben az elszakadást sokan elítélik." Raffay a gyű­lést követően adta ki utolsó körlevelét a bácskai német gyülekezeteknek. 1 9 Függetlenség: de milyen keretben? A bácskai német evangélikusok által - magyar állami engedéllyel - egyoldalúan kimon­dott elszakadás de facto új helyzetet teremtett. Az önállósodás tényéről hónapokon ke­resztül folytatott vita lezárult. A vita immár akörül folyt, hogy milyen keretek között és hogyan lehet ezt az önállóságot megteremteni. Előtérbe kerültek a jogi szempontok és a gyakorlati problémák: lelkészek, vallástanítók fizetése, nyugdíja, az egyházközségek ál­lamsegélyezése. Mindez pragmatikusabb érvelést és eljárási módot követelt meg a tár­gyaló felektől. A magyar kormány továbbra is kettős szerepben vett részt a tárgya­lásokon. Egyrészt a vitázó felek közötti közvetítőként, másrészt a konfliktus részese­ként. Hiszen mint az egyházi alkotmány jóváhagyója és ellenőrzője, az államsegélyek folyósítója, maga is érdekelt volt az elszakadás jogi kereteinek kialakításában, és az evangélikus egyházhoz való viszonyának rendezésében. De érdekelt volt abban is, hogy ez a konfliktus semmilyen módon ne terhelje meg a német-magyar viszonyt. Az egyetemes magyar evangélikus egyház az elszakadás tényét - természetesen - kudarcként élte meg, a kormány engedményeit elvtelennek tartotta. Úgy ítélte meg, hogy magyar állami érdekeket is védett, amikor a történetileg kialakult eljárás szerint ragaszkodott ahhoz, hogy az egyház határa az állam területével essen egybe. Ebből az elvből kiindulva nem fogadta el Popp zágrábi püspök Medernek adott kinevezését sem.­0 Ugyanakkor nem volt érdeke, hogy tovább élezze viszonyát a magyar kor­mánnyal, s a „befejezett tények kényszere" a helyzet rendezésére ösztönözte. De nem minden áron. Legfőbb veszteséget számára nem az elszakadás ténye okozta, hanem az hogy ez a föld Magyarországhoz tartozó földnek tekintessék Klein szava ...: „Ha a mi jó svá­bunk a saját pénzén földet vesz itt, ezt maga munkálja meg, úgy azt nem lehet magyar földnek mon­dani, a rajta termett kenyeret pedig nem lehet magyar kenyérnek nevezni." - EOL Benczúr László hagyatéka. Német-kérdés, sz. n. 19 EOL Egyetemes Felügyelői (Egyházi) Irattár 2986./1941. 20 Ezt az elvet a protestáns egyházak a korábbi évtizedekben is konzekvensen alkalmazták. Ezért szün­tették meg a csehszlovák impérium alá került felvidéki református és evangélikus egyházközségek magasabb egységét, holott azokkal együtt püspökök is átkerültek, akiket beosztottak az illetékes egy­házkerületbe. Ebből az elvből kiindulva nem fogadta el a magyar állam a magyarországi görög keleti szerb egyház függését sem a belgrádi patriarchátustól. Kivételt mind az egyház, mind az állam az er­délyi szászok esetében tett, amikor történeti előzményekre hivatkozva elismerte a szebeni szász püs­pök által megbízott besztercei szász vezér esperes megbízatásának törvényességét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom