Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
E
ERD - 166 havasalföl dieknél. de struktúrálatlanabbak ós kisebb hatékonyságúnk a királyi magyarországiaknál — vö. rendi országgyűlé s. / Ez érvényes Erdély Habsburg kormányzat ának korszakára is, hiszen az erdélyi országgyűlések külön funkcionáltak 1848-ig, sőt utána még 1863-ban és 1866-ban is a kiegyezésig, ERDÉLYI RENDISÉ G; lásd három nemze t. ERDÉLYI SZÁSZO K; Első nagy csoportjaik " latinuso k" volt<?k, akik II. Géza /ll4l-ll6l/ hívására költöztek Dél-Erdélybe /az ún. Szászföl dre vagy Királyföl dre/ a Középső Rajna és a Mosel mellékéről. A XIII. századig még újabb hospe s-hullámok érkeztek részben más német nyelvű területekről is. Azt, hogy évszázadokon keresztül, tulajdonképpen máig meg tudták őrizni etnikai különállásukat, német nyelvüket, részben annak köszönhetik, hogy nagy részük összefüggő két tömbben, Szeben és Brassó vidékén telepedett le /csak a beszterceiek kerültek távolabb/, főként azonban kiváltságos feudáliskori helyzetüknek, -- II. András 1224-es ún, Andreanumában autonómi át adott a szebeni területnek, ahol az önkormányza t élén a — király által kinevezett, Mátyás óta választott — szebeni ispá n, illetve gróf /comes / állt, A XIV, századra kialakultak a kisebb törvényhatósá gok, a szász széke k is, amelyek fejei a királybirá k, mellettük még a városi polgármeste rek voltak. Ugyanis a Szászföld gazdasági-társadalmi téren is fokozatosan elkülönült környezetétől: a XIV-XV, században vett nagy lendületet a korábban földművelő szászok ipari-kereskedelmiváro si fejlődése, ami — a telepitésvezető gerébek kiválása után, nemesség hiján — a politikai vezetőszerepet is a gazdag városi polgársá g kezébe juttatta, A lakosság többsége továbbra is parasz t állapotú maradt /1829-ben is 412 991 főből 372 806 fő/, akiknek egy része viszonylag kedvező jogállású szabad paraszti közbirtokos, más része — főként a növekvő számú románság — a városi földesuraságnak alávetett jobbágy volt.
