Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

C

CSÉP - 118 szemnyerési eljárás évszázadokon keresztül egymás mellett élt. A cséplés a csapadékosabb, kedvezőtlenebb adottságú domb- s hegyvidékeken /a Dunántúl és a Felvidé

k nagy részén, Erdél

yben/ volt kizárólagos, a termékenyebb sik vidékeken a nyomtatás vált jellemzővé. — A kézi cséphadarót, mint lendületes ütőeszközt, vasalva és szögekkel kiverve időnként, pl. parasztfelkelésekkor, fegyverül is használták, A cséplés gépesitésével a középkor végétől kísérleteztek, de a bevált cséplőgépek legfontosabb elemét, a dobot c&ak 1786-ban készitette el a skót Andrew Meikle, Ezen elv szerint a két forgó barázdált henger között áthúzott kalászokból döntően egy forgódobra szerelt háromélü verőlécsor — a cséphadarók utódai — csépelték ki a szemeket. A cséplőgépek eleinte vizerővel, még inkább lóval /járgányként/ működtek, majd a gőzgé

p. a századfordulótól pedig a belsőégésű motor vált uralkodó energiaszolgáltatóvá. — Magyarországon Martinovics Ignác szerkesztett először cséplőalkalmatosságot, találmánya azonban technikatörténeti kuriózum maradt, 1848 előtt alig néhány cséplőgép dolgozott nálunk, a nagy áttörés e téren is a század második felében következett. A járgányos gépek mellett ekkor már a gőzcséplőgépek is megjelentek, 19l4-re pedig uralkodóvá váltak az utóbbiak. Cséplőgépekkel az 1870-es évektől a gazdagparasztsá

g szintén rendelkezett, s fal

ubeli szegényebb társaik számára ez a réteg vagy az uradalo

m adta bérbe a maga gépeit. Magát a munkát — akár a kézi cséplés idején — cséplőbandákba szervezett napszámoso

k, részes munkáso

k végezték. A cséplőgépek rohamos terjedésének nemcsak az volt az oka, hogy lerövidítette, megkönnyítette a munkát, fontos tényező volt, hogy tiszta szemet adott, pontosan szétválasztotta a szalmát, a töreket és a polyvát, A gépeken mind bonyolultabb berendezések /szalmaapritó, -préselő, -továbbitó stb./ jelentek meg. — A csúcspontot a kombájnok, az arató-cséplőgépek megalkotása hozta, amely nagy