Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 19. (Eger, 2010)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Miskei Antal: Ortodox népesség a középkori Ráckevén (XV–XVIII. század) • 41

A török kiűzésekor szétfutott lakosság a XVII. század végére lassan visszatért otthonába. Mi több, a szomszédos falvakba új népcsoportok is érkeztek. III. Arsenije Camojevié (Csámojevics Arzén) ipeki (pec-i) pátriárka vezette szerbek 1690 nyarán I. Lipót császár és magyar király (1657-1705) engedélyével telepedtek le az országban. A Budai Kamarai Felügyelőség - 1691-től: Budai Kamarai Adminisztráció - 1690. november 2-án az Óbuda és Visegrád közötti területet, valamint a Csepel-szigetet jelölte ki nekik szálláshelyül. A rendelkezés végül mégsem az eredeti tartalommal ment át a gyakorlatba, mert a jövevények Budát (Tabánt), Szentendrét, Pomázt, Csobánkát és Érdet szállták meg. A szigetre költözők száma ekkor még nem lehetett túlságosan magas.50

A betelepedés folyamata azonban így is rendkívül tanulságos. Kiváltképpen azért, mert Csámojevics Arzén 1690 decembere óta szoros kapcsolatot tartott fenn azzal a Jovan Monaszterly-vel, akinek rokonai - több szerb famíliával együtt - III. Ferdinánd uralkodása alatt (1637-1657) távoztak el Ráckevéról Komáromba, ahol nemesi birtokot vásároltak maguknak. A XVII. században Győrbe és Komáromba elszármazott népesség egy csoportja az 1680- as évek vége felé aztán visszatelepült szülőföldjére, s I. Lipót királlyal 1688. szeptember 20-án megújíttatta III. Ferdinánd 1655. június 24-én kiadott kiváltságlevelét. A migráció nagyságára jellemző, hogy a szerbek a háború elhúzódása miatt 1688-1689-ben ismét elvándoroltak, de nem korábbi lakóhelyükre, hanem Pestre és Dunaföldvárra. A helyben maradottak közül az 1691. évi pestisjárvány 106 főt ragadt el. Nem véletlenül írta Bél Mátyás, hogy „az oly sok bajtól sújtott és megfogyatkozott ráckeviek a régi virágzó városi létből jelentéktelen külsejű falusi állapotba süllyedtek. ”51

Csemovics Arzén pátriárka két alkalommal kereste fel Ráckevét. Először 1692-ban, amikor egy határvitában intézkedett, majd 1694-ben, amikor az országos vásár idején látogatta meg itteni híveit.52

Szigetcsép, Szigetújfalu, Szigetszentmárton, Szigetbecse, Lórév és Cserevics szerb telepeseiről 1696-ban készült az első adatfelvétel. A földbevájt kunyhókban, hanyagul összetákolt kajibákban meghúzódó telepesek roppant szegényes körülmények között éltek. A Lórévtől északra fekvő, de az 1730-as években már nem létező Cserevics községben kivétel nélkül 1/8 teleknél kisebb birtokkal rendelkező zselléreket találtak az adószedők.53

50 MARGALITS Ede 1918. 21.; NAGY Lajos 1959. 62.; HADROVICS Lászlól991. 88- 89.; DARKÓ Jenő 1998. 97-101.

51 BÉL Mátyás 1977. 144. — A szerbek migrációjára: VITKOVIÉ, Gavril 1887. 108110., Nr. LXV. és 117-125. Nr. LXVIII-LXXII.

52 SZENIKLÁRAY Jenő 1883. 370.; MARGALITS Ede 1918. 66.; TAKÁTS Sándor 1904. 235.; LAKOS Ágnes 2002. 25.

53 MOL E 158. Conscriptiones portarum (1427-1707). 31. kötet. Pest-Pilis-Solt vármegye (1696). Nr. 3.; MAKK AI László 1958. 124,

53