Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

kicsinyes, aggodalmoskodó jelleme. - Június 16. Ütközet Farkasánál, II. hadtest, Knézich kicsinyes szelleme. - Június 17. Taráoskedá. A tábornokné riadalma. "

31 Leiningen és Bresslern megállapításait azonban túlzásnak kell minősítenünk. Itt inkább annak a tisztnek a bizonytalankodásáról van szó, aki a megelőző hónapokban a parancsok maradéktalan teljesítéséhez volt szokva. A parancsokat, amelyeket most kapott, ellentmondásaik miatt és egyértelműségük hiányában nehéz volt teljesíteni. Az alparancsnokok, mint Leiningen vagy Czillich, talán tisztábban látták, hogy az előállt helyzetben a katonai ösztönnek kellene engedelmeskedni, vagyis odamenni, ahol ágyúznak; Zsigárdhoz és Peredhez Asbóth hadtestének a megsegítésére, de a döntés felelőssége nem az övéké volt, hanem Kneziché. Ő pedig ragaszkodott a parancsokhoz. Knézich magatartásának megítélésekor figyelembe kell vennünk egy másik tényezőt is, amely általános problémaként jelentkezett a honvéd hadsereg hadvezetésében. A szabadságharcban vezető pozíciókba került tisztek 1848 tavaszán, nyarán még alacsony rangú és beosztású tisztek voltak. A magasabb rangú tisztek kiválásával és a hadsereg létszámának bővülésével, ezek a többnyire századosi vagy főhadnagyi rendfokozattal rendelkező tisztek gyorsan megindultak a katonai ranglétrán. Gyakran idejük sem volt beleszokni új beosztásuk követelményeibe, máris magasabb állásba kerültek, függetlenül attól, hogy rendelkeztek-e az ahhoz szükséges rátermettséggel. A szabadságharc sikereinek egyik oka éppen az, hogy voltak, akik meg tudtak felelni beosztásuknak, s helytállásukkal, személyes példamutatásukkal győzelemre vezették gyakorlatlan katonáikat és tisztjeiket. A tavaszi hadjárat végéig közéjük tartozott Knézich Károly is. A hadtestparancsnoki beosztást betöltő személyek közül azonban már kevesen tudtak megfelelni feladataiknak. Közéjük tartozott Damjanich János, Aulich Lajos, gróf Vécsey Károly, Asbóth Lajos, némi megszorítással Klapka György, s az utolsó időszakban Poeltenberg Ernő és gróf Leiningen-Westerburg Károly. A hadsereg-parancsnoki beosztásnak pedig csak jószerivel Görgey Artúr, Bem József, s némi megszorítással Vetter Antal felelt meg. Valószínűleg mások, így Knézich is, beleszoktak volna a beosztásukkal járó feladatokba, de a szükséges tapasztalatok és gyakorlat megszerzésére sem idő, sem alkalom nem volt. Leváltása után Knézich a Hadügyminisztérium rendelkezési állományába került. A csataterek zajában edződött tábornokot egy katonai szabályzat szerkesztésével bízták meg. Knézich számára ez az irodai munka azonban alig két hétig tartott. Miután június második felében az orosz és az osztrák fősereg is támadásba lendült, az ország katonai helyzete válságosra fordult. Különösen rémisztően hatott a Paskievics herceg vezette orosz főerők feltartóztathatatlannak tűnő előrenyomulása Galíciából az ország belső részei felé. Június 30-án egy 6000 fős orosz különítmény Tokajnál átkelt a Tiszán, s elfoglalta Debrecent is. Az oroszok tiszántúli előrenyomulása azzal fenyegetett, hogy elfoglalják Nagyváradot az ország legfontosabb fegyvergyáraival, s elvágják Bem erdélyi csapatait a többi magyar erőktől. Az oroszok előrenyomulása az előbb felsoroltakon túl még azzal is fenyegetett, hogy előbb elérik a Maros vonalát, mint az oda vezényelt magyar seregtestek. A nagy riadalmat GÖRGEY I., 1883-1988. 525-526.; Az aradi vértanúk, 1979.

1. 149. 173