Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157
Knézich személyes helytállásával az egyik legjobban fegyelmezett és az egyik legmagasabb harcértékű zászlóaljat biztosította a magyar szabadságharc számára jól képzett tisztekkel. 21 Esterházy távozása után Vécsey tábornok vette át a bácskai csapatok parancsnokságát. Vécsey a verbászi tiszti gyűlésen tett kijelentéséhez híven elrendelte a Bácska kiürítését. A magyar csapatok elvonulásukat január 20-án kezdték meg. A Közép-Tiszához azonban csak meglehetős késedelemmel érkeztek meg február első napjaiban. A késedelmeskedést a szerbek bácskai harci tevékenysége okozta, akik látván a magyarok elvonulását, ellenőrzésük alá vonták a Bácska nagyobb részét. Előrenyomulásukkal Szabadkát és Szegedet is fenyegetett helyzetbe hozták. Ilyen körülmények között a magyar csapatok elvonulásukat lassan, meg-megállva hajtották végre. Az OHB, személy szerint Kossuth sürgetésére azonban február 8-án már Törökszentmiklós környékén összpontosultak Vécsey csapatai. Új összpontosítási körzetükben a bácskai csapatok február folyamán a Tisza-vonal biztosításában vettek részt. Az őrszolgálat szüneteiben került sor a hiányos felszerelés kiegészítésére. Knezichet, mint dandárparancsnokot elsősorban az utóbbi kötötte le. 22 A bácskaiak után pár nappal később megérkeztek Damjanich János tábornok vezetésével a Bánátból kivont csapatok is. A Tisza mentén összevont csapatok parancsnokává az OHB még január 29-én gróf Dembihski Henrik altábornagyot nevezte ki. Dembinski a magyarok ellentámadását a Miskolc-Pest útvonal mentén kívánta végrehajtani a főerők zömével. Megelőzően azonban el akarta vonni a császáriak figyelmét a támadási főirányból, ezért a Bácskából és a Bánátból érkezett erőket arra utasította, hogy foglalják el az ellenség által megszállt Szolnokot. Vécsey és Damjanich tábornokok - utóbbi a Bánátból kivont csapatokat vezényelte - kombinált támadási tervet dolgoztak ki a Szolnokot védő Karger-dandár ellen. Ennek értelmében Damjanichnak csapataival Cibakházánál - Szolnoktól délre - át kellett kelnie a Tiszán, hogy oldalába és hátába kerüljön a császáriaknak. Damjanich csapatainak megérkezéséig Vécseynek saját erőivel le kellett kötnie a tiszántúli oldalon hídfővel is rendelkező ellenséges csapatokat. A nagy köd miatt azonban a március 3ra tervezett támadást félbe kellett szakítani. A támadás végrehajtásáról azonban nem mondtak le. Az újabb, március 5-re kitűzött támadást némileg módosítva kívánták megismételni. Damjanich csapatait megerősítették Vécsey hadosztályából, akinek támogatására viszont Klapka György Tiszafüred környékén álló hadtestéből rendeltek csapatokat. Damjanich támogatására Knézich Károly két zászlóaljból álló dandárja lett kirendelve, aki csapataival március 4-én az éjjeli órákban kelt át a Tiszán. Damjanich és Knézich találkozását az utóbbi segédtisztje, Bobik Gusztáv örökítette meg számunkra. „Mikor Knézich dandárját az éjjeli sötétségben egy rozoga kompon s néhány kis molnárladikon éppen Várkony alatt a Tisza jobb partjára szállítá, Damjanich is a partra jött s stentori hangon Knezichet nevén hívni kezdé. A két nemes lelkű vitéz azelőtt még sohasem látta volt egymást. Mikor a középnél is Az aradi vértanúk. 1979. II. Gróf Vécsey Károly és Knézich Károly aradi hadbírósági jegyzőkönyve.; HL Ak. ir. I 13/24 cs. Aradi cs. kir. rendkívüli haditörvényszék 2/179. Az aradi vértanúk. 1979. 1. 92-93.; Közlöny, 1849. február 7. 167
