Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

Knézich személyes helytállásával az egyik legjobban fegyelmezett és az egyik leg­magasabb harcértékű zászlóaljat biztosította a magyar szabadságharc számára jól képzett tisztekkel. 21 Esterházy távozása után Vécsey tábornok vette át a bácskai csapatok parancs­nokságát. Vécsey a verbászi tiszti gyűlésen tett kijelentéséhez híven elrendelte a Bácska kiürítését. A magyar csapatok elvonulásukat január 20-án kezdték meg. A Közép-Tiszához azonban csak meglehetős késedelemmel érkeztek meg február első napjaiban. A késedelmeskedést a szerbek bácskai harci tevékenysége okozta, akik látván a magyarok elvonulását, ellenőrzésük alá vonták a Bácska nagyobb részét. Előrenyomulásukkal Szabadkát és Szegedet is fenyegetett helyzetbe hozták. Ilyen körülmények között a magyar csapatok elvonulásukat lassan, meg-megállva hajtották végre. Az OHB, személy szerint Kossuth sürgetésére azonban február 8-án már Törökszentmiklós környékén összpontosultak Vécsey csapatai. Új összpon­tosítási körzetükben a bácskai csapatok február folyamán a Tisza-vonal biztosításá­ban vettek részt. Az őrszolgálat szüneteiben került sor a hiányos felszerelés kiegészí­tésére. Knezichet, mint dandárparancsnokot elsősorban az utóbbi kötötte le. 22 A bácskaiak után pár nappal később megérkeztek Damjanich János tábornok vezetésével a Bánátból kivont csapatok is. A Tisza mentén összevont csapatok pa­rancsnokává az OHB még január 29-én gróf Dembihski Henrik altábornagyot ne­vezte ki. Dembinski a magyarok ellentámadását a Miskolc-Pest útvonal mentén kívánta végrehajtani a főerők zömével. Megelőzően azonban el akarta vonni a csá­száriak figyelmét a támadási főirányból, ezért a Bácskából és a Bánátból érkezett erőket arra utasította, hogy foglalják el az ellenség által megszállt Szolnokot. Vécsey és Damjanich tábornokok - utóbbi a Bánátból kivont csapatokat vezényelte - kom­binált támadási tervet dolgoztak ki a Szolnokot védő Karger-dandár ellen. Ennek értelmében Damjanichnak csapataival Cibakházánál - Szolnoktól délre - át kellett kelnie a Tiszán, hogy oldalába és hátába kerüljön a császáriaknak. Damjanich csa­patainak megérkezéséig Vécseynek saját erőivel le kellett kötnie a tiszántúli oldalon hídfővel is rendelkező ellenséges csapatokat. A nagy köd miatt azonban a március 3­ra tervezett támadást félbe kellett szakítani. A támadás végrehajtásáról azonban nem mondtak le. Az újabb, március 5-re kitűzött támadást némileg módosítva kívánták megismételni. Damjanich csapatait megerősítették Vécsey hadosztályából, akinek támogatására viszont Klapka György Tiszafüred környékén álló hadtestéből rendel­tek csapatokat. Damjanich támogatására Knézich Károly két zászlóaljból álló dan­dárja lett kirendelve, aki csapataival március 4-én az éjjeli órákban kelt át a Tiszán. Damjanich és Knézich találkozását az utóbbi segédtisztje, Bobik Gusztáv örökítette meg számunkra. „Mikor Knézich dandárját az éjjeli sötétségben egy ro­zoga kompon s néhány kis molnárladikon éppen Várkony alatt a Tisza jobb partjára szállítá, Damjanich is a partra jött s stentori hangon Knezichet nevén hívni kezdé. A két nemes lelkű vitéz azelőtt még sohasem látta volt egymást. Mikor a középnél is Az aradi vértanúk. 1979. II. Gróf Vécsey Károly és Knézich Károly aradi hadbírósági jegyzőkönyve.; HL Ak. ir. I 13/24 cs. Aradi cs. kir. rendkívüli haditörvényszék 2/179. Az aradi vértanúk. 1979. 1. 92-93.; Közlöny, 1849. február 7. 167

Next

/
Oldalképek
Tartalom