Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)
TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157
Bechtold altábornagy vezette bácskai magyar erők második Szenttamás elleni támadásukat készítették elő, amely augusztus 18-án azonban ismét kudarcot vallott. A bácskai csapatok állományában több, később aradi vértanúvá lett tiszt is küzdött Knezichen kívül, így Aulich Lajos, a 2. Sándor-gyalogezred alezredese. Láhner György őrnagy, a 33. Gyulay-gyalogezred III. zászlóaljának a parancsnoka és Damjanich János őrnagy, az első sikereit kivívó 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 10 A porosz zászlóaljat az Ókér és a péterváradi erődítmény közötti összeköttetést fenntartó erők megerősítésére osztották be. Érdekességként megemlítendő, hogy augusztus közepén ugyanezen erőkhöz osztották be a bácskai hadszíntérre lerendelt Heves megyei nemzetőröket is. így a sokáig Egerben állomásozó porosz gyalogezredben katonák rövid ideig együtt küzdöttek a hevesi nemzetőrökkel. Az Ókér és Pétervárad között elhelyezkedő erők vezényletével gróf Josef Castiglione ezredest, a Ferdinánd császár nevét viselő 1. huszárezred parancsnokát bízták meg. Castiglione csapatait Temerinben, Járekban és Futakon összpontosította. A porosz zászlóaljból 2 század a járeki, 2 század pedig a futaki táborba lett beosztva. Augusztus folyamán Castiglione, illetve az őt helyettesítő Máté János alezredes hibájából a szerbek kerekedtek ki győztesen a szinte mindennapos összecsapásokból. A szerbeknek augusztus 30-án sikerült elfoglalniuk Temerint és Járekot, s ezzel Péterváradot szinte teljesen elvágták a Verbászon állomásozó magyar erőktől. A küzdelemből derekasan kivették részüket a porosz gyalogosok is, különösen a Járekban harcoló 2 század katonái, akiket a német nevű, lengyel származású Henryk Meyer főhadnagy vezényelt." A főhadnagy által vezényelt 2 század azonban máris súlyos problémára hívja fel a figyelmünket. Tudnunk kell, hogy a századok élén egy-egy százados állt, s esetünkben a két százados nem volt a helyén. A Délvidékre levonult alakulatoknál általános jelleget öltött a szolgálattól való távolmaradás. A tisztek közül, akiknek csak töredéke volt magyar, sokan ellenszenveztek a magyar politikai törekvésekkel, továbbá számosan elbizonytalanodtak az általuk nagyon nem is értett politikai változások láttán. A felsorolt okok időről időre szolgálatból való kilépési hullámot indítottak el a tisztikar körében. Az elsőre augusztus végén került sor, amely folytatódott Bechtold altábornagy pár nappal későbbi lemondásakor, illetve a magyar országgyűlést törvénytelennek minősítő október 3-i uralkodói manifesztum tartalmának megismerésekor. A kilépési hullám csak 1849 január közepén fog lezárulni, amelyre a későbbiekben még visszatérünk. A kilépések alól nem volt kivétel a porosz zászlóalj sem. A Délvidékre levonultak közül többen szabadságra távoztak, illetve különböző okokra hivatkozva, vagy minden indok nélkül egyszerűen kivonták magukat a szolgálat alól. A szabadsággal távozók közé tartozott a zászlóalj parancsnoka, Franz Plattner őrnagy is, akinek a Budai Főhadparancsnokság két hónapos bécsi szabadságot engedélyezett szeptember 3-tól. Plattner távozása után, mint rangidős százados Knézich Károly 10 MOL P 295 38. cs. 20/VII., VIII.; CSORBA L., 1989.94. 156-157., 177.; Az aradi vértanúk. 1979. II. hadbírósági jegyzőkönyvek. 1 ' MOL P 295 38. cs. 20/VII., VIII. - A Járek és Temerin körüli harcokról lásd: HAJAGOS J., 1995.95-120. 162
