Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 15. (Eger, 1998)

TANULMÁNYOK • KÖZLEMÉNYEK - Hajagos József: Knézich Károly aradi vértanú (1808-1849) • 157

magyar kormány alárendeltségében, vagy a császárra letett eskü értelmében felsorakozni a birodalmi egység megvédése mellett. A helyzetet csak bonyolította, hogy a magyar király és az osztrák császár egy és ugyanazon személy volt. Erre és más hasonló kérdésekre nehéz volt olyan válaszokat adni, ami megfelelt volna a tisztek önmagukkal szemben támasztott, valamint a szembenálló kormányok és a Habsburg udvar elvárásainak. A különböző érdekek közé sodródott tisztek a rájuk nehezedő ellentétes elvárások hálójába kerültek. A kiutat, a sokaknál komoly lelkiismereti válságot jelentő választást erősen befolyásolta korábbi életútjuk, különböző szintű kötődésük a magyarokhoz és az uralkodó családhoz. Az előzőkben felvázolt problémák megfigyelhetők Knézich Károly esetében is. Knézich Károly horvát határőr, vagy ahogy akkor nevezték, granicsár családból származott. A vármegyei közigazgatásból kiszakított, s a bécsi központú Udvari Haditanácsnak alárendelt határőrvidék, még a törökök elleni küzdelemhez kapcsolódva, a XVII. században jött létre. A határőrvidék lakói mentesek voltak a jobbágyi szolgáltatások alól, de ugyanakkor meghatározott életkorig katonai szolgálatra voltak kötelezve. Az állandó katonai készenlét és a szigorú fegyelmi szabályok keménnyé és könyörtelenné edzették a határőröket. Tisztjeik ugyanakkor feltétlen császárhűségre nevelték őket. Ilyen szellemiségű és katonai fegyelemhez szokott környezet adta Knézich Károly családi hátterét. Apja, Knezic Kajetán határőrtiszt volt, aki őrnagyi rangot ért el hosszú katonai pályafutása során. Azonban nem csak apja, hanem valamennyi férfi rokona is - apai és anyai ágon egyaránt - katona volt. Anyai nagybátyja, báró Johann Benko von Bojnik tábornoki rendfokozatot ért el a császári hadseregben, s 1848 elején Eszék várparancsnoka volt. A családi és a rokoni környezet eleve eldöntötte a három Knézich fiú sorsát, akik a tradíciókat folytatva szintén katonák lettek. Károly, a család második fiúgyermekeként 1808-ban született a Varasdszentgyörgyi határőrezred területén található Veliki Gyorgyovacban. A grazi katonaiskola elvégzése után 1824-ben, 16 évesen hadapród (tiszti rang várományosa - H. J.) lett szülőhelyén, a varasdszentgyörgyi határőrezredben. Két év múlva, 1826-ban elkerült szülőhelyéről, mert alhadnaggyá nevezték ki a Vilmos porosz trónörökös nevét viselő 34. gyalogezredbe. (Az ezredet a kortársak röviden csak porosz gyalogezredként emlegették.) Új ezredének katonáit a felvidéki vármegyékből (Sáros, Szepes, Abaúj, Zemplén, Gömör) toborozták, s többségük szlovák nemzetiségű volt. Tisztjeik a Habsburg birodalom különböző nemzetiségeiből származtak, különösen sok volt közöttük a német és a lengyel. Az ezred 1. és 2. zászlóalja Galíciában, a III. zászlóalja pedig Egerben állomásozott. Knézich közel 20 évig szolgált Galíciában, kezdetben mint csapattiszt, később pedig hadosztálysegédtisztként herceg Franz Liechtenstein altábornagy mellett. Időközben előrehaladt a katonai ranglétrán is, 1844-ben már százados.

2 Az aradi vértanúk. 1979. I. Katona Tamás bevezető tanulmánya és Knézich Károly aradi hadbírósági kihallgatásának jegyzőkönyve, utóbbi HL Ak. ir. 113/24 cs. Aradi cs. kir. rendkívüli haditörvényszék 2/179.; CSORBA L., 1989. 105-106.; BONA G., 1987. 204. 158