Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 12. (Eger, 1990)
Szakály Ferenc: Adalékok Gyöngyös XVI. századi kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez • 122
port 1542-es vámnaplóit feldolgozó 1961-es tanulmányában lelhető fel. 14 XVI. századi külkereskedelmünknek ez a kiemelkedően fontos forrása tizenkilenc, a Sopron-Pozsony-Nagyszombat-Szakolca vonalon elhelyezkedő, kisebb-nagyobb vámhely exportés importadatait tartalmazza negyedévenkénti összesítésekkel, de napi bontásban, a kereskedők által átszállított áruk mennyiségének, az utánuk fizetett vámösszegnek és az illető lakóhelyének pontos megjelölésével. A fenti kísérletek kudarca után nem csekély meglepetéssel tapasztaljuk, hogy a gyöngyösiek viszonylag sűrűn megfordultak a lakóhelyüktől mind Budánál és Vácnál, mind pedig Debrecennél és Tokajnál jóval távolabb fekvő, Pozsony környéki vámhelyeknél. Noha a kereken 460 000 forintos vámértéknek mindössze 1,21%-át forgalmazták gyöngyösiek, a mezőváros - kivált, ha jogi helyzetét is figyelembe vesszük - előkelő helyet foglal el a külkereskedelmet lebonyolítók listáján. Sorrendben ugyan csak a huszadik, de csupán olyan szabad királyi városok (Székesfehérvár, Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Buda és Pest), illetve olyan mezővárosok (Debrecen, Nagyvárad) előzik meg, amelyeknek közismerten kiemelkedő jelentősége volt a középkorvégi magyar kereskedelmi életben, vagy - mint például Debrecen - a kapcsolatrendszerek átrendeződése következtében most léptek annak irányítói közé. A forgalom lebonyolítói közül, meglepetésre, hiányzik a Dél-Alföld központja, a népességszámában a legnagyobbakkal is vetekedő Szeged, a nagy jövő előtt álló Kecskemét és Jászberény is. A Gyöngyössel fejlettségük és jogállásuk miattegy szintre tehető magánföldesúri mezővárosok közül mindössze csak Heves és Losonc fedezhető fel a forgalmazó városok névsorában. De mindkettő kereken 2000 forinttal kisebb forgalommal (3911:2120:2140 Ft), mint Gyöngyös. 15 A tizennyolc, nyugati harmincadhelyeknél megfordult gyöngyösi kétharmada név szerint: Busa Ferenc, Kádas Egyed, Kádas Ferenc, Kádas Illés, Kádas János, Kádas Mihály, Nagy Tamás, Sárkány Péter, Szabó Ambrus, Szabó András (akiről a vámos azt is megjegyezte, hogy a foglalkozására nézve is szabó), Szabó Péter és Tójártó Gergely - száz és ezer forint közti, egyharmaduk - vezetéknév nélkül bejegyzett Gáspár és György, valamint Kádas András, Kádas Gergely, Paksi Tamás - pedig száz forint alatti vámértékű árut szállított át itt az 1542-es év folyamán. Noha a forgalomnak csaknem 70%-a a kivitelre esett, a gyöngyösiek - egyetlen "vegyes" profilú kivételtől eltekintve - valamennyien a behozatalban jeleskedtek. Legnagyobbrészt morva, sziléziai és német posztókat (62,08%), kisebbrészt fém-, üvegárukat (23,07%) és nürnbergi szatócsárukat (10,28%) vittek hazafelé. "Ellentételként" csupán húsz forint vámértékű bőrt és prémet exportáltak. 16 Mivel az 1542-es vámnaplók adatai azt sugallják, hogy ez idő tájt Gyöngyös volt az egész Észak-Duna-Tisza közi régió központja és kereskedelmének szervezője, tanúságuk szöges ellentétben áll a fentebb felhasznált magyar és török vámnaplókéval. Ezek után érthető izgalommal lapoztuk fel a pozsonyi harmincadcsoport eleddig kiadatlan és feldolgozatlan 1541-es 17 , 1544-es és. 1545-ös 18 jegyzékeit. Elsőre csalódnunk kellett, hiszen az 1541-esben és az 1544-esben nincs gyöngyösi, amit 1541-ben a Buda birtokáért folytatott háború, 1544-ben pedig az magyarázhat, hogy a törökök ez év tavaszán foglalták el Hatvan várát és szervezték meg a Gyöngyöst is magába foglaló hatvani szandzsákot 19 , ami persze nemigen használt a kereskedelmi kapcsolatoknak. Bár a német birodalom 1542. évi nagy hadivállalkozása Buda visszavételére, mint látható, 124
