Archívum - A Heves Megyei Levéltár közleményei 7. (Eger, 1978)

TANULMÁNYOK - Misóczki Lajos: Heves megye gazdasági és társadalmi helyzete az abszolutizmus idején (A szegényparaszti- és munkásmozgalmak kezdeti évei) • 44

gondom./ Eszem, iszom, vígadok. . . /Én született úr vagyok./" A gyöngyösi Kaszinó tagjai szerencsejáték-sorsolásból 1200 Ft-t adakoztak. Egerben a ,,szűkölködők javára" jótékonysági bőségbazárt nyitottak.

64 A megye ínségbizottmánya az 1865. április 6-án tartott záró ülésén befejezettnek nyilvánította tevékenységét. Ugyanis kimerültek segélyalapjai, mert a rászorulók száma állandóan emelkedett, ugyanakkor csupán a ,,jószívű" áldozatkészségre számíthatott. A Mátra c. lap közlése szerint a Helytartótanács még 1864. május 25-én elrendelte az ínségi bizottmányok működésének beszüntetését mondván, itt az aratási idő, most már munkához, ezáltal keresethez jutnak a szegények.

65 Hogy mennyire nem így volt, mutatja, hogy a kettős megyében még egy éven át tevékenykedni kellett a bizottmányoknak. Az ínségi bizottmányok munkájában nyomát sem lelhetjük az átfogó, a bajokat gyökereiben vizsgáló, a feltáró és elemző távlati tervnek. Még az izraelista Maskil el Dol nevű gyöngyösi jótékony férfiegylet is csupán a „szegény sorsú izraelita betegek alkalmi segélyezését" tűzte célul az 1865. június 1-én kelt folyamodványában.

66 Ugyanez tapasztalható az egri Chevra Kadischa (= „Temetkezési, betegápolási, szeretetgyakorló és okszerűen a szegény betegek segélyezését ellátó Szentegylet" M. L.) működésében is, amely már jóval korábban kezdte tevékenységét a „helybeli szegény betegeket az egyleti kórházban. . . gyógyítani" — céllal.

67 Az 1866. októberében alapított, folyamatos fennállási!, Egri Joghallgatókat Segítő Egyesület pedig eleve csak a szegény jogászokat segítette.

68 Az ínségbizottságnak a nyomor egyik okozóját, a munkanélküliséget kellett volna felszámolniuk. (Sokezerre tehető a vármegye munkanélküli agrárproletárjainak a száma). Két idevágó példa: Poroszló 4168 főnyi munkabíró lakójából 2000 volt a munkaképes ( = munkába járó, M. L.) és 2168 volt a munkaképtelen ( = munkanélküli, M. L.). Egerben 1864 januárjától 965 volt a munkanélküli.

69 A munkanélküliség megszüntetése helyett az okozatot, az ínséget igyekeztek enyhíteni megszüntetni. Különben is a közadakozás alamizsnái elégtelenek voltak, ezért több község éhező lakói csoportosan járták a vidéket vagy a városokat, és koldultak. A szomszédos, Borsod megyei Ostoros községből tömegesen jöttek koldulni Egerbe.

70 A nagybirtokosok nem követték gr. Károlyi György „példamutató kezdeményezését", aki a parádi és debrői uradalmába 70 munkanélküli nincstelent béres munkásként 3 (!) hónap időtartamra felvett dolgozni.

71 A megyében egyedüli volt a Tisza-Vidéki ínségi Bizottmány helyzetfelismerése és kezdeményezése. A munkaképesek részére kereseti lehetőséget kutatva kubikos és gátépítő munkát szándékozott keresni, sajnos eredménytelenül. Jellemző, hogy hogy a környék 30 községének munkanélküli lakossága csak a következő, az 1864. évben kapott idénymunka-alkalmat — 30 510 Ft összegben.

72 Ennek, a községenként csekély, átlag 1000 Ft-nak akkor látjuk az értékét, ha tudjuk, hogy a környéken folyó Tisza-szabályozás költségeit 1860 előtt kizáróan a parasztság viselte.

73 Gazdasági „segítést" akartak nyújtani a különféle, magukat parasztvagy iparbanknak nevező pénzintézetek is. Azonban mind létrehozásuk, mind „segítő pénzügyi tevékenységük" valójában inkább a lábrakapó banktőke érdekében állt. A megye birtokosait tömörítő Heves Vármegye és Jász kerület Gazdasági Egyesülete az 1863. február 3-i közgyűlésén úgy határozott, hogy Gyöngyösön takarékpénztárt nyit. Ez a Takarékpénztár Egyesület 1863. október 4-én létre is jött, de a pénzügyi tevékenysége nem ínségesek segítségét cé52