MSZMP Heves Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései (22.3) 1981. január 6. - 1981. június 23.

40. doboz 1981. 01. 06. – 1981. 06. 23. - 630. őrzési egység: Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve 1981. február 17. - Oldalszámok - 630. őe. 29. o.

- 3 A megyében folyó irodalmi alkotótevékenység színvonalában, tevékenységében nem számottevő. A megyében élő irók az esszé irodalom műfajában és az irodalomtörténeti kutatások terén hoztak, az ország művészeti életét is gazdagitó uj értéket. /Lo"kös István: Hidak jegyében, E Hagy Sándor: Reményik Zsigmond./ Az irodalmi élet szervezésére létrehozott Gárdonyi Géza Társaság az utóbbi évek számottevő, az irodalmi élet bővitését szolgáló kezdeményezése ellenére még nem fejt ki átfogó alkotóműhely szerepkört. A Népújságban és Hevesi Szemlében publikáló 600 szerző közel 1000 cikke mennyiségi mutató, azonban nem minőségi jelző. A Hevesi Szemle még nem vált igazán közművelődési, kritikai fórummá, jóllehet ebbe belejátszik a csak negyedévenkénti megjelenés is. A Népújság főként fiataloknak ad inditást, de e mellett közli a megyéből elszármazottak Írásait is. A lap mtivészetkritikai munkája egyenetlen. Színházművészet terén továbbra is legjelentősebb bemutató fórumunk a Gárdonyi Géza Szinház. Müsorpolitikája a társulat belső nehézségeinek függvényében az elmúlt évadokban rendkivül ellentmondásos képet mutatott. 1977 előtt a klasszikusok és a kortárs drámairodalom képezte a müsorpolitika alapját, de a politikus népszínházi törekvések szándékát nem tudta a szinház tartalmában, előadások művészeti szinvonalában képviselni. Ez a szándék csak az uj magyar dráma, és az orosz-szovjet klasszikusok vonatkozásában hozott részeredményeket. /Csehov ciklus, Osztrovszkij: Zivatar, Fejes: Vonó Ignác, Görgey: Komámasszony hol a stukker/ A szinház művészi arculatának fejlődése 1977-től megtört. 1980-tól tapasztalhatók jelei a művészeti munka megújulásának. Müsorpolitikaját egyre inkább jellemzi a lakosság sokrétű igényének kielégitésére való törekvés. A totális szinházi élmény, az un. "látvány - szinház" és a játékstílus megújulásának igénye fogalmazódott meg a fiatal müvészgeneráció törekvéseiben. E szemléleti változás olyan kiemelkedő alkotások létrejöttét eredményezte, amelyre az ország színházi közvéleménye is odafigyelt. /Sarkadi: Ház a város mellett; Moliére: Tartuffe; Szép Ernő: Lila akác/