MSZMP Eger Városi Bizottsága Végrehajtó bizottsági ülései (XXXV-29-3) 1988. december. 21.

750. ő. e. (41. doboz) • Végrehajtó bizottsági ülés jegyzőkönyve • 1988. XII. 21. - Napirend: - 1. Személyi kérdések: párttagfelvételi kérelmek; javaslat pártból való törlésre (Hajas János, Ipacs István, Kovács Zsolt, Kulcsár Miklós). - 2. Jelentés a pártértekezletet megelőző viták, a párttagság vitakultúrája tapasztalatairól, javaslat a vitakészség fejlesztésének feladataira. - 3. Tájékoztató az 1988. évi gazdaságpolitikai célkitűzések várható teljesítéséről.

Termékeik minőségi paramétereit folyamatosan össze kell mérniük a külpiac hasonló termékeivel. A gazdasági egységek differenciáltan, többségében nem kielégítő módon feleltek meg ennek a feladatnak. Ennek egyik meghatározó oka a beruházási források hiánya. A vállalatok saját pénzeszközei ugyanis csak a legszükségesebb fejlesztésekre, illetve a gazdálkodás feltételeinek szintentartásához elegendőek. Átütő változásra a termelési eljárások, technológiák jelenlegi színvonala miatt nem számíthatunk. A fenti okok miatt gazdasági egységeink túlnyomó része a termékszerkezet változtatása helyett, meglévő termékeinek fejlesztésével, korszerűsítésével foglalkozik. Ezen a téren eredményesen tevékenykednek a Finomszerelvénygyárban, a Mátravidéki Fémmüveknél, az Egervinnél, a Dohánygyárban, a Heves megyei Sütőipari Vállalatnál. A területünkön működő gyáregységeknél ugyanakkor az önállóság hiánya még a korszerűsítéseket is gátolja (pl. Csepel Autó, KAEV). Pozitív példa a VILATI , ahol teljes termék és technológiai rekonstrukció kezdődött el. A termelőegységek a hatékonyság alapvető követelményeként a gazdálkodás minőségi tényezőinek javítását állították. Az ezt szolgáló elképzelések csak egy része teljesült, a várt eredmény nem következett be, az intenzív növekedés általános üteme még elmaradt a népgazdasági elvárásoktól. Emelkedett a gazdálkodás színvonala, nőtt a költségérzékenység. Az eredményesség összességében úgy javult , hogy növekedési üteme meghaladja a termelésnövekedés ütemét. Kedvezőtlen azonban, hogy a nyereség-tömegnövekedés nagyobb része az áremelkedésekből realizálódott, nem a költségcsökkentési törekvésekből. A munka termelékenysége az egyes ágazatokban eltérően növekedett. Általánosan jellemző, hogy a termelési célkitűzéseket 3-5 %-kal kisebb létszámmal valósították meg.