Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Gernot Nussbächer: Adalékok Brassó város és környéke közigazgatási történetéhez a XVI. század végéig
294 Gernot Nussbächer: Adalékok Brassó város és környéke... Fellegvár északi oldalán és a Rakadóvölgyében. Mindezek a települések régészeti leletekkel és ásatásokkal vannak megbízva, de írásos emlékek róluk nincsenek. A XIII. század elején, a Barcaságot - melynek Brassó a főhelye - II. András magyar király adományozta a Német Lovagrendnek, mely ide hozott német telepeseket. Ezek a város mai területén három települést alapítottak: az egyik Corona - a mai Fekete Templom körül, egy másik Brassó - a Fellegvár nyugati oldalán és a harmadikat Bertalan - a Sprenghegy keleti oldalán. Mind ezek a német települések a román település szomszédságában voltak elhelyezve.4 Brassó első írásos emlékezése 1235-ből vonatkozik a „Corona” településre, ahol volt akkor egy premontrei kolostor. Ez a kolostor arra utal, hogy Corona kellet lenni egy városias település inkább ipari lakossággal, mert a földművelésnek nem elég hely volt a Cenk hegy völgyében.5 A helység civitas quae vocatur Burza a tatárjárás 1241 elpusztított.6 Az első hír a közigazgatásról ebben a vidéken 1288-ból származik, mikor említenek comitatus de Burcia, melyben laknak magyar nemesek, szászok, székelyek és románok.7 A XHI-iki és XIV-iki századi oklevelekben általában használnak Brassó nevezést inkább a Barnaságért mint a városért. A Corona település fejlődését lehetett követni helyrajzi elemzés alapján. Úgy lehetett alapítani, hogy Corona kb. 1235-ben harminc gazdaságból állt, azaz három „tized”-ből (decuria), minden tíz szomszéd gazdaságból. A XIV-ik század elején, a település nőtt két „század”-ra (centuria), azaz kétszáz gazdaságra.8 A városi fejlődés annyi volt, hogy a domonkos rend határozott 1323-ban Brassóban egy új kolostort alapítani.9 Csak mint feltételezés lehet követni, hogy akkor Brassó már kapott Károly 4 Gernot Nussbächer, Aus Urkunden und Chroniken. Beiträge zur siebenbürgischen Heimatkunde, Bukarest 1981, 19 - 22 old. 5 Gernot Nussbächer, Aus Urkunden und Chroniken, Beiträge zur siebenbürgischen Heimatkunde, Dritter Band, Bukarest 1990, 121 - 123 old. 6 G. Kisch, Aus der Echternacher Klosterbibliothek, in: Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde, XXVII, 1904, (Szeben), 18. old., lásd is W. Wattenbach, Zum Mongoleneinfall, Korrespondenzblatt stb. I, 1878, 93 old. I Jakó Zsigmond, Erdélyi Okmánytár I. 1023 - 1300, Budapest 1997 (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok, 26. kötet), 273 old, 436. sz. 8 G. Nussbächer - G. Bakó, Block-Struktur Anno 1300. Zur Siedlungsgeschichte des Burzenlandes, in: Karpatenrundschau, IV (XV), Nr. 51 (1027), 24. Dezember 1971, II old. 9 Béla Iványi, Geschichte des Dominikanerordens in Siebenbürgen und der Moldau, in: Siebenbürgische Vierteljahrsschrift, LXII, 1939, 42 old.
