Vármegyék és szabad kerületek 1-2. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 27. (Debrecen, 2001)
Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon
24 Tringli István: Megyék a középkori Magyarországon vármegyének vára, sőt várszervezete sem.17 Minden tekintetben az erdőispánságokhoz hasonló ispánságot hoztak létre a középkorban Nagy-szigetnek hívott Csepel-szigeten is, az erdő jelentősége azonban itt elenyésző volt a közeli pilisi ispánság rengetegéhez képest. Az ispánság - legyen az vármegye, „egyszerű” várispánság, vagy erdőispánság - élén az ispán állt. Az ispánt a király nevezte ki, addig maradt tisztében, amíg a király jónak látta. A kinevezésben a józan politikai érdeken kívül semmi nem kötötte meg az uralkodó kezét. Az ispánt megillette a várjövedelmek és a törvényszékén kirótt bírságok egyharmada. Ezen kívül a várnépek szállásadó címén kötelesek voltak eltartásáról gondoskodni. A megye igazgatására nagyon kis létszámú tisztségviselő is elegendő volt, őket mind az ispán választotta ki. A vármegyék tisztségviselői egyben a várispánság tisztségviselői is voltak, kivétel nélkül a várszervezethez tartozó népekből kerültek ki. Az ispán helyettese az udvarispán volt (comes curialis), a napi katonai feladatokat a hadnagy (maior exercitus) látta el. A többi tisztségviselővel a nem várszervezethez kapcsolódó népeknek nem sok dolguk akadt, ilyenek voltak a várnagyok (maior castri), a száznagyok és a tizedesek. Ezek túlnyomórészt várjobbágyok voltak, akárcsak a határmenti őrök elöljárói az őrnagyok.18 Az ispáni tisztség országos tekintélyt biztosított viselőjének. Az ispánságok azonban nem voltak egyformák, így az ispánok közt is nagy különbségek voltak. A tatárjárás előtt a legtekintélyesebb ispánságok egy kivételével (Karakó) mind vármegyék voltak, közülük külön is kiemelkedett Bács, Bodrog, Bihar, Pozsony és Sopron megyék politikai súlya, ispánjaik a politikai elit legtekintélyesebb tagjai voltak. Az országos tisztségviselők általában megyésispánok is voltak, ráadásul a legtekintélyesebb megyék ispánjai. Már e korai időszakban megfigyelhető, hogy egy-egy országos tisztség hosszabb időre összeforrott egy bizonyos megye ispánsá- gával.19 A tatárjárás pusztítása a rendszer egészét nem tette tönkre. Számos várispánság elpusztult, vármegye azonban alig (Borsova). A királyi várszervezetet és a várszervezetre épülő vármegyéket egy évtized 17 Bóna: Várak 42., Zsoldos Attila: Visegrád vármegye és utódai. Történelmi Szemle [TSz] 1998. 18 Zsoldos: Várjobbágyok 57. 19 Nógrády Árpád: „ Magistratus et comitatus tenentibus". II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez. Sz 1995.
