Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Gáborné: A szabadságharc emléke a XIX. századi debreceni hírlapokban

329

„Őszi napnak mosolygása,

Őszi rózsa hervadás,

Őszi szélnek bús keserve,

Egy-egy könny a szentelt helyre Hol megváltott - hősi áron - Becsületet, dicsőséget Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára Ráragyog a nap sugára.

Odahull az őszirózsa Hulló levél búcsú-csókja;

Bánat sír az őszi ágon,

Ott alussza csendes álmát Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye Tűzz reá a fényes égre,

Bús szívünknek enyhe fényed Adjon nyugvást, békességet;

Sugáridon szellem járjon,

S keressen fel küzdelminkben Az aradi tizenhárom.”57

A szabadságharc 50 éves jubileumának záró ünnepségeit 1899-ben tartották.

Ebben az évben emlékeztek Petőfi Sándor halálának 50. évfordulójára is. Debrecenben - egykori lakóházán - emléktáblát avatott a Csokonai Kör és megkoszorúzták a Kollégiumban álló szobrát.58

Az Emlékkertből a nyár folyamán a honvédtemetőbe helyezték át a levert szabadságharcot szimbolizáló haldokló oroszlán szobrát. A debreceni csata emlékhelyén emlékoszlopot állítottak. Felavatására augusztus 2-án került sor. A Debreczeni Újság is felhívással fordult az egykori honvédekhez és a város lakosságához, hogy valamennyien vegyenek részt a kegyeletes megemlékezésen.59 A lapokban megjelent írásokban még ekkor is felbukkant az a makacs hagyomány, mi szerint Nagy-Sándor József vagy Görgey lenne okolható a csata elvesztéséért.60

A XIX. századi megemlékezések utolsó nagy alkalma az aradi vértanúk halálának 50. évfordulója volt. E napon az újságok gyászkeretes címlappal jelentek meg. A Debreczeni Hírlap vezércikkében arról szólt, hogy a megemlékezést eddig megkeserítette a nemzeti érzés és az állam érdektelenségének ellentéte, korábban a nemzeti gyászban nem osztozott a kormány. Az 50. évfordulón történt meg először, hogy a képviselőház is részt vett a koszorúzásokon.61 Debrecenben már kialakult hagyomány volt, hogy ezen a napon - felekezeti hovatartozástól függetlenül - a, katolikus templomban tartott gyászmisén emlékeztek a vértanú tábornokokra. Az 50. évfordulón a templom falain kívül, a Kollégium udvarán is tartottak gyászünnepélyt, estére a házak ablakaiban égő gyertyák jelezték, hogy a lakosság körében él a vértanúk emlékezete.62

A XIX. századi debreceni hírlapirodalom arról tanúskodik, hogy a forradalom és a szabadságharc emlékének ébrentartásában, ápolásában jelentős szerepe volt a sajtónak.

Az elnyomatás éveiben burkolt formában, a politikai enyhülés hatására nyíltabban vállalta az egykori eszméket, majd a kiegyezés után pártállástól függően, olykor pártérdekből, de tény, hogy napirenden maradt a nagy idők emlékezete. Főleg a szabadságharc eseményeinek évfordulói alkalmából sűrűsödtek a lapokban a figyelmeztetések, felhívások, megemlékezések és az ünnepélyekről szóló tudósítások.

57 Ady Endre: Október 6. = Debreczeni Reggeli Újság, 1893. okt. 6.

58 Petöfi-ünnep. = Debreczeni Újság, 1891. júl. 31.

59 Felhívás az agg honvédekhez. = Debreczeni Újság, 1899. júl. 31.

60 Augusztus 2. = Debreczeni Hírlap, 1899. aug. 1.

61 Vértanúk napja = Debreczeni Hírlap, 1899. okt. 6. 97^na£^isszaemlékezés;j=^DebreczeniJdírla£;JJ!99;_okt;J5i^i_