Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Gáborné: A szabadságharc emléke a XIX. századi debreceni hírlapokban

320

„Mit jelent az a sok szép nemzeti zászló épületeinken?

Még nem oly rég, vészt kiáltó varjak sereglettek itten.

Nemde szép időnek közeledő képe leng reményük szárnyán?

A szabadság napját a haza egére visszahozza Isten!”15

A karácsony előtti számban olvasható Reményi Ede felhívása a nemzethez Petőfi-szobor felállítása érdekében. Az 1861 januárjában megjelenő lapszámokban számos hír jelent meg az emigrációról, a kivégzettek emlékéről, a honmaradt 48-as politikusok megnyilatkozásairól, a szabadságharc honvégeinek sorsáról. Február 13-án „Egy honvédtiszt” aláírással megjelent cikk nem csak a közhangulatot tükrözte, hanem fontos célokat és feladatokat is megfogalmazott: „Örömmel szemlélem azon hazafias buzgalmat, melyet a város értelmisége a Cserén eltemetve lévő honvédbajtársunk emlékkövének tervezése és kivitelezése iránt tanúsított... de ne feledjük azt se, hogy az augusztus 2-i csatában bajtársaink közül számosán vérzettek el e városhatárában ... ott feküsznek ők egy közös domb alatt” - a továbbiakban azt ajánlja, hogy emlékükre állítsanak emlékoszlopot, de mindenek előtt a tizenegy éve nyomorgó egykori honvédeket segélyezzék. Nincs kizárva, hogy Csutak Kálmán egykori alezredes, akinek később nagy szerepe lesz az emlékmű-állításban, első jelentkezése ez.16 A cikkben említett honvéd-síremlék tervéről a Vasárnapi Újság 1861. június 23-án megjelent száma részletes, illusztrált ismertetést közölt. E szerint a haldokló oroszlán szobra valóban Szarka kapitány sírjára került volna /Utóbb az Emlékkertben állították fel, majd a Honvédtemetőben, ahol ma is látható/17

Március 6-án közzétették az 1861. február 17-én megalakult debreceni honvédsegélyező egylet alapszabályait. A március 15-i ünnepélyekről nem közölt előzetest a lap, azokban az időkben erre talán nem is volt szükség, hiszen mindenki azt várta, hogy részt vehessen a várva-várt ünnepségen, amelyet végre nyíltan meg lehetett tartani. Az ünnepnap utáni számban megjelent egy vers, amely nem a művészi értéke, hanem a hely és a kor szellemének dokumentumaként értékes számunkra:

Balogh Zoltán: Debrecen /részlet/

„Te vagy az Debrecen,

ahová nem hatott még idegen elem,

hol magyar a magyar;

Hatalmasabb a te nemzeti szellemed, mint a legélesebb fegyver, vagy mint a kard!”

Tetten érhető benne az a jelenség, amelyet Irinyi Károly Debrecen „önkultuszának” nevezett, amelyet korábban és utóbb is a különböző politikai, intellektuális és morális értékek szószólói is vallottak.18 Tegyük hozzá: nem egészen alaptalanul. A szabadságharc bukása utáni első „szabad” Március 15-i ünnepélyről hiteles tudósítás jelent meg a lap március 20-i számában: „... nagy ünnepély volt Debrecen város egyetemes lakosaira nézve. A boltajtók egész nap zárva maradtak, s reggel az istentisztelet mindenik hit- felekezet egyházában kegyelettel tartatott meg. Délután a város lelkes ifjúsága nagy néptömeg kíséretében azon gyászmezőt kereste fel, mely a szomorú emlékezetű 1849-i harc színhelye volt. Itt a Szózat, a Himnusz és Nyugosznak ők, a hős fiák elzengése közben magasztos hazafias szónoklatok hangzottak el.

Este a város főbb utcáit kivilágították. így ment végbe azon nap, melynek emléke oly mélyen van bevésve a magyar nemzet szívébe, hogy nincs idő és erőszak, mely azt onnan kitörölhesse.”

Az 1861 tavaszán indult újabb, de csak szórványosan fennmaradt sajtótermékek: röpívek, néplapok ekkor még szinte eufórikus hangulatot tükröznek.19

15 Oláh Károly: Nemzeti zászló. - Debreczeni Közlöny, 1860. dec. 15.

16 Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban, 1848-49. - Bp. 1983. 127.1.

V.ö. Sándor Iván: Vízkereszttől Karácsonyig. - Bp. 1990. 28-30.1.

17 Kaplonyi György: Debreceni ércemberek, márványnévjegyek. - Debrecen, 1943. 175-177.1.

Bőgel József: A szobrászat története Debrecenben a XIX. század elejétől nagyjainkig. In A képzőművészetek Debrecenben. - Debrecen, 1961.90.1.

18 Irinyi Károly: A politikai közgondolkodás és mentalitás Debrecenben, 1867-1918. In Debrecen története, III.köt. - 1997. 267.1.

19 Ember Ernő, 1954. 337-357.1.

_______________________________________________________________