Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek
Nagy-Sándor tábornokoknak, ki, mint tudva van, Nagyváradon született, halálos Ítélete következőleg hangzik: Nagy-Sándor József, magyarországi, Bihar vármegyei, nagyváradi születésű, 45 éves, catholicus, nőtlen, nyugalomban levő lovas százados, a törvényesen beszerzett tényálladék szerint bevallván, hogy ő a cs. kir. hadseregbe való beléptekor letett esküje ellenére, miszerint ő a legmagasabb császári ház ellen soha fegyvert nem fog, csatlakozott a császári fölsőség ellen Magyarországban kitört fölkeléshez, s a lázadók hadseregében a császári csapatok ellen, éspedig mint tábornok s egyik hadtest parancsnoka harcolt, — sat". (Az itélet további része szóról szóra megegyezik a Lahnerével, csakhogy ebben nem az őrnagyi, hanem a lovas századosi rangtól való megfosztás említtetik föl.) 1075 Október 6-a, amely napon kivégeztettek, szombatra esett. Kivégeztetésüket hosszasan s részletesen irja le Tiszti Lajos. 1076 Hadbíráik Ernst törzshadbiró s Zinner, Daubek, ki a törvényszék előtt mentegette Nagy-Sándort, Öhl és Schikl százados hadbírák voltak. Mindnyájan az észak, kelet és dél felé eső vasrostélyos ablakú kazamatákban voltak elzárva, Lahner a 74-75. s Nagy-Sándor az 51. számúban. Főporkolábjuk Uthyka Antal volt, s a vár parancsnoka az embertelen Howiger tábornok, kit néhány napra hőseink vértanúkká avattatásuk [avatása] után utóiért az igazságos végzet; a lőpor lakása alatt fellobbant, s őt az emeletről ledobta a földszintre, hol oly sebeket kapott, hogy azokban elpusztult. Lahnert Pléva Balázs s Nagy-Sándort Winkler Bruno aradi minorita lelkészek látták el a hit vigaszával s kisérték ki utolsó útjokra. Lahner Plévától küldött nejének egy levelet, Nagy-Sándor pedig Winkler által íratott Schmidt János pesti orvoshoz, kinek leányát eljegyezte volt, ki aztán Klauzál Gáborné lett; ezen levélhez csatoltatta Nagy-Sándor egy hajfürttel együtt a jegygyűrűt és dispensatiót [fölmentést] is; ugyanaz által íratott még levelet Kalocsára, bátyjához, Nagy-Sándor Imre érseki orvoshoz, s Lúgosra, Ungvári János rokonához; ugyanaz által adatta át ezüst óráját emlékül a fogoly Driquet Péter honvédalezredesnek, s vétetett nevében végbúcsút a szomszéd szobában elvő Gáspár tábornoktól. Winklernek térképét, Sujanszky Eustach lelkésznek szivartárcáját ajándékozta Nagy-Sándor. Az executióra [a halálbüntetés végrehajtására] Howiger a Wocher-ezred egyik zászlóalját rendelte ki a horvát születésű Tichy őrnagy parancsnoksága alatt, ki emberies érzületet tanúsított a szomorú aktus fölött. A végrehajtásra Zinner hadbíró s Meyer brünni hóhér 1077 voltak kirendelve, de ez téves adat, mert az eredeti bizonylat szerint Schnek volt a százados s Bott Ferenc a bakó. 1078 A hóhér természetesen nem szerepelt azon négy vértanúnál, kik kegyelem utján golyó által végeztettek ki: Schweidelnél, Kiss Ernőnél, Dessewffynél és Lázárnál. Ezeket a katonák lőtték agyon reggeli 6 órakor. Kiss Ernőre kétszer kellett lőni. Az akasztások ezt követőleg történtek 6 és 7 óra között, éspedig a következő sorrendben: 1-ször Pöltenberg, 2-szor Török, 3-szor Lahner, 4-szer Knézich, 5-ször NagySándor, 6-szor Leiningen- [Westerburg], 7-szer Aulich, 8-szor Damjanich s 9-szer Vécsey. — Más pesti lapokkal szemben e lap úgy vélte: „nem Bott volt a -R. J. 1848-1849. Történelmi Tár, 1895.jan. 1.(1. sz.) 8. 1075 Klapka, György (1850) 1:325. 1076 A honvédmenház könyve (1870) 6-41. 1077 Újdonságok. Egyetértés, 1884. jan 1. (1. sz.) kilenc vértanú hóhéra, hanem Mayer" [Meyer]. 1078 —: Az aradi vértanúk hóhéra bizonyítványai.
