Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XVI. A bukás után. A besoroztatások s elítélések. A menekültek
Értesülésünk szerint besorozták a bihariak közöl Gorove Antalt, Lovász Gábort, Beöthy Sándort, Lovassy Andrást, Kalotay Vincét, Verner Lászlót, Szűcs Istvánt és Bakács Sándort, 1072 kiket aztán több-kevesebb ideig sanyargattak az osztrák mondurban. A tábornokokat s volt osztrák tiszteket és a polgári vádlottakat pedig haditörvényszékek elé állították. A Haynau haditörvényszékei valóságos vérbiróságok voltak. Az ezen törvényszékek elé állított vádlottak személyében az egész Magyarországot állították a vádlottak padjára. Azok, kik a tavaszi győzelmes hadjárat alatt megszégyenítve futottak a honvéd fegyverek elől, most gyáván bíráskodtak azoknak fogollyá lett villogtatóik fölött. Lelketlen, rossz tanácsadók a józan pacificatio [megbékéltetés] helyett a bosszú politikáját emelték az udvarnál érvényre. Pedig a bosszú soha sem jó politika. Nem volt jó most sem. Megmutatta Solferino és Königgratz. S hogy nem volt humánus: azt nagyon érezhetővé tette később az a végzetes queretaroi nap [Miksa kivégzése 1867. június 19-én]. S újra fölújult a Caraffa-korszak. Caraffa helyett mostan Haynau szerepelt, s Eperjes helyett Arad és Pest. Erre különben a téli események után el lehetett készülve nemzetünk. Tudjuk ugyanis, hogy az év első hónapjaiban többeket kivégezetetett vala már a fővárosban Windischgratz herceg, s ezek között a budai várban, március 21-én, a bihari származású Nóvák Tivadar nyugalmazott huszárfőhadnagyot is. 1073 Ösmerjük az aradi 13-ak s a pesti vértanúk sorsát. Én csak azok ítéletöket [ítéletét] említem föl közülök, kik hozzánk közelebb állának. Lahner tábornoknak, ki a fölfegyverezést vezeté Nagyváradon, halálos ítélete a következőleg szól: Lahner György, magyarországi, Zólyom vármegyei, besztercebányai születésű, 53 éves, catholicus, nős, egy gyermek atyja, előbb a gf. Gyulay Ferenc nevét viselő gyalogezredben őrnagy, a törvényesen beszerzett tényálladék szerint bevallván, hogy ő, a cs. k. hadseregbe való beléptekor letett esküje ellenére, miszerint ő a legmagasabb császári ház ellen fegyvert soha sem fog, csatlakozott a császári folsőség ellen Magyarországban kitört fölkeléshez, s a lázadók hadseregében a cs. k. csapatok ellen, éspedig mint fölszerelési és fegyverfölügyelő, a fegyvergyár munkálatait tábornoki ranggal a fölkelés tartama alatt vezette, a lázadás ügyének tett szolgálataiért a forradalmi kormány által alkotott katonai érdemrendet elfogadta, s annak figyelembevételével, hogy a lázadók harcában a debreceni f. évi április 14-iki országgyűlési határozat keresztülvitelében, Magyarországnak a császári államoktól való elszakitását s a legmagasabb uralkodó ház kizárását tárgyazólag, résztvett, illetve helyén megmaradása s a lázadók kormánya alatti tovább szolgálás által azt hallgatólag elösmerte, a f. évi szeptember 26-án tartott haditörvényszéki ülésben, mint vádlott a felségsértésben bűnösnek találtatván, a katonai törvények 5. s a Theresia-féle törvényszéki eljárás 61. §-a, az 1848. évi október 3-i és 20-i s november 6-i legfölsőbb kibocsájtványok, s a november 12-i és az 1849. évi július 1-i kiáltványok értelmében, az osztrák hadseregben viselt őrnagyi rangjától való megfosztatása mellett kötél általi halálra, s bárhol található ingó és ingatlan vagyonának elvesztésére 1072 Beöthy Sándor szíves közlése után. 1073 [Barsi József:] Utazás ismeretlen állomás felé. 1849. április 23-tól május 3-ig. Vasárnapi Újság, 1885. (10. sz.) 155-158. — A szerző nevét Utazás ismeretlen állomás felé. 1849-1856 c., a Kiskun Múzeumban (Kiskunfélegyháza) őrzött Hegyesi-könyvtárban is meglévő (He. 197. sz.) emlékirata alapján azonosítottam. — R. J. 1074 Klapka, György (1850) 1:329.
