Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
II. Beöthy Ödön
megadóztatását végrehajtotta, s ő volt az, aki meghonosította nemcsak a vármegyében, de az egész országban az alispáni jelentéseket a vármegye minden érdekeinek állapotáról s a tisztikar összes eljárásáról. 38 S mindig megtartotta a vármegyét a szabadelvű pártnak. Annyira ki volt fejlődve Bihar vármegyében a közszellem, hogy az 1842. évi március 5-i közgyűlésen maga, a konzervatív párt által a liberális párt ellen becsődített köznemesség szavazta meg a közös adózás elvét. E tárgyra vonatkozólag úgy Csengery, mint Horváth tévedésben vannak, midőn azon beszédet, mely a köznemességet megtérítette, a Beöthy Ödönének állítják. 39 Azt a beszédet Nagy József tartotta. Az 1842. évi március 5-i bihari napnak dicsősége egészen és kizárólag a Nagy Józsefé. Az 1843. évi május 14-ére Pozsonyba összehívott országgyűlésre is őt választották meg Bihar vármegye egyik követéül, dacára annak, hogy kinyilatkoztatta, miszerint csak azon föltétel mellett vállalja el a követséget, ha a közteherviselés elfogadása utasításba adatik, ami aztán meg is történt. Ezen országgyűlésen Klauzál, ő és Szentkirályi Mór vitték a különböző kérdések szerint a vezérszót. 40 Beöthy Ödön a magyar nyelv, a napló kinyomatása, a sz. kir. [szabad királyi] városok rendezése s a megyei választások ügyében tartott nevezetesebb beszédeket, 41 különösen a vallásügyi s a vegyes házasságok feletti vitatkozásokban volt ő az alsóházban többségben levő szabadelvű párt vezére. S ő volt az, aki legelőször kikelt a Vurda Károly győri káptalani követet liberális beszédjéért megtámadó káptalani követek ellen, s igazságot szolgáltatott a derék férfiúnak. 42 Az országgyűlés végeztével már nem volt Beöthy Ödön alispán, mert a három év lejártával, a törvényességnek hódolva, még Pozsonyból elküldte lemondását. S a következő választáskor az 1845. évi január 24-én nem választatott meg, mert a világos törvény ellenére ő nem vétetett fel a candidatioba [jelölésbe]. Emiatt a szabadelvű párt a királyhoz folyamodott, mely folyamodvány kimerítő tudósítás végett a vármegyéhez leküldetett. S midőn az 1845. decemberi gyűlésen ezen leiratot tárgyalta volna a vármegye közgyűlése, a konzervatívok december 18-án a többségben levő szabadelvűeket hajdúk által kardokkal és szuronyokkal támadtatták meg, kik többeket, mint Bernáthot, Toperczert, Beöthy Lászlót többé-kevésbé súlyosan megsebesítettek; a menekülni akarók előtt az • ajtó kívülről bezáratott. Beöthy Ödönt néhány ember — köztük egy katona: Piskolicz Ernő — mentette meg ekkor a haláltól. A vérengzésnek csak a katonaságnak a gyűlésterembe lett felnyomulása vetett véget. 43 Ilyen, eddig hallatlan szomorú eseményt idézett elő Bihar vármegyében a túlzásba vitt pártszenvedély. Ezen esemény miatt a helytartótanács vizsgálatot rendelt el, ez éveken át, a szabadságharcig húzódott, aztán szépen abban maradt. Az 1847. évi országgyűlési választások idejében is sikerült a konzervatív pártnak megbuktatni Beöthy Ödönt, melyre ő ugyanakkor azon tromffal válaszolt, miszerint ékesszólása egész hatalmának súlyba vetésével keresztülvitte azt a közgyűlésen, hogy a 37 Dus László, Szabadság, 1884. febr. 15. (38. sz.) [V. rész] — Csengery Antal (1870) 2: 36. 1. 38 Horváth Mihály (1868) 2: 198. 39 Csengery Antal (1870) 2: 37.; Horváth Mihály (1868) 2: 349. 40 Horváth Mihály (1868) 2: 386. "'Toldy Ferenc (1864) 1: 106-116. 42 A Vurda esetet lásd Horváth Mihály (1868) 2: 399-403. 43 Csengery Antal (1870) 2: 38-39.; Horváth Mihály (1868) 2: 73-81.; Dus László, Szabadság, 1884. febr. 26-28., márc. 1. (47-49. és 51. sz.) [XIII-XVI. rész.]
