Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Módy György: Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata a török hódoltságig.

alábbis a település egy részén a valamikori itteni vagy idekerült nemzetségek szegényebb tagjai és a hajdani harcos várjobbágyok leszármazottai éltek. Itt alakultak ki a XIII. század végére a közép- és kisbirtokosság falvai is. Természetes, hogy az ilyen települések részein megjelent a nagybirtok is, s így később egy részük birtoklástörténeti sorsa összekapcsolódott valamelyik nagybirtokos falvaival. Ilyenek Biharban Septely (1208, Bojt mellett), Bojt (1208), Haláp (1213, Debrecentől keletre), Sálhida (1213, Hencida mellett), Váncsod (1213), Sás (Mezősas, 1213), Hat (1213, Komáditól nyugatra), Salamon (1214, Hencida mellett), Kereki (Nagykereki, 1214), Iráz (1214), Ősi (1214, Komáditól északra), Csőszi (1214, Kornádi határában), Sáránd (1219), Bozsód (Zomlin, 1220, Darvas határában), Torda (Bihartorda, 1221), Tépe (1222), Szepes (1235, Debrecentől délre), Détét (1252, Berettyószentmárton mellett), Derecske (1291—94), Nyésta (1291—94, Komáditól északnyugatra), Besenyő (1291—94, Berekböszörmény határában), Pac (Natkfalva, 1291—94, Debrecentől keletre), Varsány (1322, Kornádi mellett), Kórógy (1323, Berettyószentmártontól nyugatra), Soma (1323, Vámospércstől északnyugatra), Szata (1325, Debrecentől északkeletre), Tetétlen (1411). Szabolcsban: Földes (1215), Nánás (1221), Kaba(egyháza) (1221), Mártonfalva (Nyírmártonfalva, 1218), Soma (1220, Debrecentől nyugatra), Miséte (1297, Nádudvartól északnyugatra), Szomajom (Angyalháza, 1297, Zámtól délkeletre), Elep (1307, Debrecentől nyugatra), Szigetegyháza (1310, Hajdúszoboszlótól északnyugatra) Cuca (1311, Debrecentől nyugatra), Hegyes (1311, Debrecentől nyugatra), Parlag (1323, Debrecentől északkeletre), Hímes (1332, Balmazújváros előzménye), Derzs (1336, Ohattól délkeletre), Korpád (1346, Hajdúszoboszlótól északnyugatra) Keserűegyháza (1365, Hajdúszováttól nyugatra), Sétér (1407, Nádudvartól északnyugatra), Hollós (1407, Nádudvartól délkeletre), Balmaz (1411, Balmazújvárostól nyugatra Hetven (1411 Balmazújvárostól északra). E közel félszáz település legalább két időrendi rétegre bomlik. Többségük már a XI—XII. században létre jött, pl. Sás, Szabolcs, Hat, Csőszi, Ősi, Varsány, Besenyő, Parlag, Balmaz, Hímes. Kisebb részüknél gondolnunk kell arra, hogy az első okleveles említés korában már a tatárjárás alatt elpusztult település újramegszállásáról van szó. Jó néhány település nyilván csak 1230-as évekre fejlődött tényleges faluvá továbbélő prédiumokból vagy a falu határának több birtokos kezén való osztódásával is, pl. Détér, Kórógy, Miséte, Hollós. A sorolt bihari települések közül jellegzetes várjobbágy-serviens falu volt Ősi, Hat, Torda, Sás, — utóbbi lakói 1213-ban „a szent király szabadjainak" mondták magukat. Kisnemesi falvak lettek még Besenyő, Varsány, Bozsód, Petlend, Kórógy, Bojt, Septely, Rábé, részben Sáránd, éppúgy mint a szabolcsi Földes, Szomajom, Korpút, Sziget. Lássuk most a már említett két idegen eredetű nemzetség, a Hontpázmányok és a Gutkeledek terjeszkedését. Mindkét nemzetség egy-egy testvérpártól származik. Hont és Pázmány I. István alatt, Gut és Keled pedig Péter idejében voltak a királyi testőrség parancsnokai. A_ testőrség vezetői közvetlen uruk, a dux megyéiben kaptak nagy birtokokat. így kerültek Biharba és Szabolcsba is. A Hontpázmány nemből származók birtokainak egyik központja Bölcs (Bolcshida, Kétbolcs, 1274, Berettyószentmárton mellett). A falu egyik részén álló Szentmárton egyházat már 1213-ban említik és 1291—94-ben mint önálló birtok szerepel Szentmárton (Berettyószentmárton). Bölcs egyik része ekkor már a Barsa nembelieké. Korán a Hontpázmány nembeli birtokosok kezére