100 éves a Vöröskereszt - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 16. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK: - 8. Javaslat városi mentő-társulat létesítésére Debrecen, 1883. január 8.

raf vagy vízzel, nagymértékű elfagyások, kocsival, szánnal való felfordulások. Kitűnik ebből, hogy Debreczenben éppen úgy elkellene egy jól szervezett mentő-társulat, olyan, mint aminő már nagy sikerrel működik a fővárosban, mint a mily áldásos intézmény a tűzoltásé. Mily nemesen, mily fenségesen gyarapítaná humánus czéljait az önkéntes tűzoltóegyesület, ha egy mentő-társulat feladatait is felvenné működés körébe! Mi kellene ahhoz, hogy ilyeténképen gyorsan érkező segélyt nyerjen az, a kit szerencsétlenség ért és a kire nézve élet és halál az az egy perez is, a mely alatt a rendszer-nélküli segély elkésik, vagy a rendszeresített első orvosi segély és ápolás megérkezik. Mi kellene ahhoz, mint néhány hordozó készülék, jelentéktelen felszerelés és néhány buzgó orvos, kik lelkesülnének a modern humanizmusnak ezen egyik legszebb vívmányáért. Számos új erővel gyarapodott e város orvosi kara. — Dr. Kenézi Gyula, dr. Bruckner Ernő, dr. Burger Péter, dr. Balkányi Ede, dr. Katz Jakab, dr. Kalmár Barna, dr. Horváth urak neveikre emlékszünk hamarjában, kik rövid néhány év alatt települtek fe Debreczenben. Melyik ne ajánlaná fel segítségét — váltakozva tartózkodván a mentőtársulat helyiségében és támogatva az itthon időző orvosnövendékek által is — a szenvedő emberiség javára. Nevöket is csakhamar ösmeretessé tennék egy-egy sikeresebb eset alkalmából. Debreczen már nem szegény oly intézményekben, a melyek egy mentő társulat működéséhez okvetlen szükségesek. Rövid időn életbelép a telefon-intézménye, mely rendelkezésére állana a nemes czélnak! Az utczán levő rendőrség, bérkocsik és hordárok kötelességévé tétetnék, hogy gyorsan segédkezzenek a mentők előhívásában és a baleset által sulytott egyén segélye körüli teendőkben. És ha az intézmény — melynek első felszerelése városi segély, gyűjtések, vagy vigalmak útján létesülne — népszerűvé válik, nem lesz emberi érzéssel bíró egyén, ki ne tenné meg azt a szolgálatot, hogy a mentő társulatot közvetve, vagy közvetlenül, gyorsan értesítené egy embertársunk veszedelméről. (mé, ez a terv rövid vázlata, magja. Karolja fel a tűzoltók egyesülete. Ha ez nem találná meg a kezdeményezés lehetőségét, a város, az orvosi kar, az egész közönség és egyes emberbarátok nemesszívűségére hivatkozunk, a midőn azt hisszük, hogy szózatunk nem marad kiáltó szó a pusztában! Egy orvos. Nyomtatott. — Debreczen Újság, 1888. jan. 9. 6. szám.