„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)
Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés
A beszéd után felhangzott éljenkiáltások megreszkettették a levegőt s az ezután következett csendben Jókai Mór válaszolt: „Hálás köszönettel fogadom azon fényes megtiszteltetést, melyben ti Debreczen lelkes népe a köztetek megjelent Petőfi-társaságot részesítitek. Nem ennek a társaságnak, de a magyar nemzeti költészetnek hozott tisztességül fogadom el és adom tovább azt. 3 Legyen a hazai költészet a mi magyar népünknek dicsőségében magasztalója, gyászában vigasztalója: Ritkán az utolsó, végnélkül az első." Szűnni nem akaró lelkes éljenzés hangzott fel a beszéd végével, mely a fáklyák lobogó világa mellett elmondva, a nagy nevű költő ajkairúl, s az ő szívekig ható hangján nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. Midőn Jókai és a társaság tagjai már rég bementek az erkélyről, a nép még mindig ott állt s alig akart elszéledni. Csak úgy félóra múlva kezdett a tömeg lassan-lassan oszladozni, a fáklyát vivő tanuló ifjúság pedig visszavonult a főiskola falai közé. A fáklyászene után a társaság tagjai, a 60-as bizottság a fővárosi, a vidéki és debreczeni hírlapírók, valamint az intelligens közönség a „Bika" vendéglőbe gyűltek össze ismerkedési estélyre. Nyomtatott. — Debreczen, 1882. 90. sz. máj. 8. 2—3. old. 1 A vendégek tiszteletére egybegyűlt egyletek, társulatok és testületek a városháza előtt gyülekeztek, majd az állomásra vonultak. Simonffy Imre a város polgármestere mondott üdvözlő beszédet, melyet Jókai Mór köszönt meg. A fogadás után a vendégeket fogatok szállították szállásaikra. Az ünnepség sorozat délután nagyerdei sétával, este a kaszinóban folytatódott. 2 Köszönetét fejezi ki, amiért a társaság jelenlétével megtisztelte Debrecen városát. 3 A Petőfi társaság négy korszak költői nemzedékét egyesíti. Petőfi neve fémjelzi a társaság szándékát, célját: felemelni a magyar nép költészetét irodalmi nyelvre. 31 Hajdúszoboszló, 1891. augusztus IPAROSSEGÉDEINK ÖNKÉPZÉSE Mintegy két hó előtt a szegedi iparos ifjúsági egyesület körlevelet intézett a társegyesületekhez, hogy alakuljanak át közművelődési és önképzési egyletekké. A körlevél fölött azonban úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó, igen csekély kivétellel, teljesen napirendre tért át, s csak itt-ott olvashattunk néhány rövid méltató sort. Pedig az eszme bővebb ismertetést igényel, s megérdemli legalább azt, hogy egy valóságával, s a czéllal, mely nem egyéb, mint minden politika kizárásával, egyedül a tanulás és ismeretek fejlesztése által szolgálni a hazai ipar ügyének. És ez eszmével foglalkozni most annál is inkább időszerűnek tűnik fel, mert a vasárnapi munkaszünettel járó kedvező helyzet az iparossegédek önképzési törekvéseinek csak előnyöket nyújthat.
