„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

Én őszintén megvallom, hogy nem tudom, melyik volna czélszerűbb, tízházgazda által hirdettetni-e meg, vagy egynéhány p. o. 20—30 félívnyi plakát által. A terület, hol a hirdetésnek történnie kellene, kezdődnék a Kismester utczai kapunál s a Serfőző utczán feljőve és a Péterfia utczai új iskola utczáján végig menve, mindkét oldalon, továbbá az iskolaépület háta mögett eső három újsoron, a Csapó u. kapuig. Akár tízházgazdák teljesítnék a meghirdetést, akár 20—30 plakát ragasztatnék fel az utczák és közök szegletén s közepén: a hirdetmény következő lehetne:

1 „Akik 15 éven túl vannak, és szeretnének tanulni: ingyen megtaníttatnak az olvasásra, írásra és számolásra. Az ilyen Felnőttek jelentsék magukat a Péterfia utczai új fiúiskola tanítójának Dávid Mihály úrnak a folyó november hónap 29-ig napjáig, hogy a tanítást november hónap 30 napján meglehessen kezdeni." Kéretnek polgártársaink, hogy e hirdetmény tartalmát közöljék a tanulni vágyó Felnőttekkel. Megkülönböztetett tisztelettel maradok Tekintetes Polgármester s Egyházi Főgondnok úrnak őszinte tisztelője Könyves Tóth Mihály s. k. Debrecen, 1873. november 18.-án. Tisztázat. — HBmL. IV. B. 1406/a. 332/1873 eln. sz. és HBmL. IV. B. 1405/b. 3118/1873 alapszám. 1 A plakátok az alábbi szöveggel készültek: „Hirdetmény. A felnőttek oktatása a Collégiumban kezdetét vévén, a tanulni vágyó felnőttek az előadás színhelyén (II. terem) magukat folyton beírathatják. Debreczen, 1873. deczember 3. Kovács Lajos polgármester." 29 Budapest, 1882. március 22. A PETŐFI-TÁRSASÁG FELOLVASÓ ÜLÉSE DEBRECENBEN. — JÓKAI MÓR LEVELE DEBRECEN POLGÁRMESTERÉHEZ Nagyságos polgármester úr, igen tisztelt Uram! A szíves meghívás, melyet Nagyságod Debreczen város közönsége nevében a Petőfi-társasághoz intézett, megörvendeztetett minket. A nagy magyar város, mely a nemzeti műveltségnek évszázadok óta jeles főiskolájának ott a sík magyar alföldön vezére, derék magyar népével a nemzetiségnek hatalmas oszlopa: e meghívással újabb tanúságot tett arról, hogy rá tudja tenni ápoló, melengető kezét arra a szívre, melynek minden dobbanása a hazáé — az irodalomra. A Petőfi-társaság örömmel vette a meghívást, annál is inkább, mert Debreczennél alkalmasabb és méltóbb helyet keresve nem találhatott volna vándor felolvasógyűléseinek megnyitására és nekünk, a magyar irodalom közharcosai-