A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"
92 Itt kell tisztázni azt a tévhitet, amely az említett perekkel kapcsolatos. Ez pedig nem más, mint az, hogy több tanulmány17 is használja a “ híres Baranyi-per” kifejezést, de azt nem tisztázza, hogy a családban a XVIII. században lezajlódott, illetve megkezdett perek közül melyikre gondol. A család “peres korszaka” három nagyobb szakaszra tagolható. Az első szakasz során az ifjabbik Baranyi Miklós (II. Miklós), az anyja - Ungvári Katalin - és nevelőapja - Gyarmathy Mihály - segítségével próbálta visszaszerezni a jogot arra, hogy törvényesen használhassa a Baranyi nevet18 19. Ennek elérése azonban egy sor újabb problémát vetett fel, itt elsősorban az öröklésre kell gondolni. На II. Miklós törvényes fiú utódnak bizonyul, akkor elméletileg őt is megillette volna az ősi vagyon (bona avitica) meghatározott része, valamint az édesapja (idősebb Baranyi Miklós, azaz II. Miklós) által szerzett javak (bona acquisita) bizonyos hányada. Ez utóbbi attól függött, hogy az elhalálozott készíttetett végrendeletet vagy sem. Ha nem, akkor a szerzett javakból is az ősihez hasonlóan örökölt volna14. Ebben a procedúrában tehát egyrészről idősebb Baranyi Miklós és utódai: Gábor és György, másrészről ifjabb Baranyi Miklós álltak szemben egymással. A törvényesítési per során mind a két oldal tanúk sokaságát szólaltatta meg, akik hitelt érdemlően próbálták bizonyítani akár az alperes, akár a felperes igazát. Talán megfelelően érzékekéi az ügy nagyságát, ha megnézzük a tanúk és a bizonyítékok számát: A felperes 119 tanút és 92 dokumentumot használt fel, míg az alperes 60 tanúval és 72 dokumentummal próbálta alátámasztani érveit. (A Hajdú Bihar Megyei Levéltárban a Polgári peres iratok között tíz egész kötet tartalmaz csak erre a családra és főleg a perre vonatkozó anyagot). Hozzá kell tenni, hogy ezek a számok a Sinai Miklós (akinek szerepéről még később bővebben lesz szó) kéziratában20 fennmaradt adatok összegzései, elképzelhető, hogy ennél nagyobb mennyiséggel is számolhatunk. A Baranyi családot a tárgyalt korszakban a vagyonos köznemesek közé sorolhatjuk, ezt legszembetűnőbben II. Baranyi Miklós irataiból érzékelhetjük. Az atyai örökségért folyó harc során részletesen leírta, hogy milyen javakból kíván részt magának. Az pedig nem lehet kétséges, hogy ebben az esetben körültekintően veszik számba a különböző birtokokat, jövedelmeket. Az egy másik kérdés, hogy a leírtakból mennyi volt ténylegesen Baranyi I. Miklós szerzeménye. A pontatlanság közvetlenül is tetten érhető, hiszen egy Tokai Szabó Kata nevű asszony vallomásában közli, hogy 1712-ben I. Miklós erőszakos úton távolította el Ungvári Katát, annak anyai örökségéből, a vajdai szőlőből, míg a másik oldalon (1. Miklósé) a tulajdonosváltást “barátságos alku és megegyezés” eredményének tartották. II. Miklós részletes felsorolásából21 azonban kimaradt a vajdai szőlőre való utalás és annak követelése. Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi... l7Zoltai Lajos: im., valamint Benkő Ferenc: Adatok a XVIII. század gyógyszerészetéhez a debreceni Baranyi-perben In. Orvostörténeti Közlemények 167-173. o. 18 Érdekes, hogy a Református Kollégium tanulója volt II. Miklós és ott Baranyi Miklós fiaként jegyezték be. 19 Eekhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet Bp. 2000. 279. o. 20 Zoltai Lajos: im. 175. o. 21 Jókai Mór: im. 235-236. o.
