A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
119 A XVIII. század vége felé a helytartótanács érdeklődése egyre inkább a rabokkal való bánásmód vizsgálatára irányult. A hajdúkerületi közgyűlés jegyzőkönyveiben is egyre több ilyen természetű bejegyzés található, mert a helytartótanács ide vonatkozó rendeletéit okulás végett az üléseken ismertették. 1791. májusában egy rab azt kérte a közgyűléstől, hogy az alsó tömlőéből helyezzék át a földszinti börtönbe. A közgyűlés azonban csak azt engedélyezte, hogy nappal feljárhasson a földszintre. 1791. június 22-én Szalai István elítélt bejelentette, hogy már öt éve a pincebörtönben van s kérte, változó egészsége miatt innen vegyék ki és engedélyezzék, hogy dolgozni is járjon. A közgyűlés a kérelmet azzal az indoklással utasította el, hogy korábban már két ízben is kapott ilyen engedélyt, de mindkét esetben megszökött. Előfordult, hogy a büntetésüket töltő rabok a nyári mezőgazdasági munkák idejére kérték szabadlábra helyezésüket. Az ilyen kérelmek engedélyezését is általában megtagadta a közgyűlés. 1793. januárjában a főkapitány megállapította, hogy a kerületi börtön mellett szolgálatot teljesítő hajdúkat a rabok megvesztegették, ezért elbocsátásukat és helyettük új hajdúk alkalmazását indítványozta. A közgyűlés ennek teljesítését elrendelte és a szükséges teendőket az alkapitányra és a főjegyzőre bízta. A helytartótanács 1794. május 16-án kelt rendelete szerint a több évi rabságra ítéltek tartása a házi pénztárak nagy megkárosítását eredményezte és az sem volt helyes, hogy az ártatlanok táplálták a vétkeseket. Nem vált be a II. József alatt próbált rendszer sem, hogy minden rab, akinek valami betegsége volt, magát táplálni tartozott, mert ez a vétkes rabok famíliájának a terhére volt. Nem volt törvényes akadálya annak, hogy az egy vagy több évre ítélt rabok, ha erre a munkára alkalmasak, Bács megyében, a Tiszát a Dunával egyesítő csatornaásásnál dolgozzanak. A helytartótanács rendelet szerint ott a munka az egész évben folyamatos volt, kivéve kinek-kinek a vallása szerinti ünnepnapot és a kegyetlen hideg vagy záporeső miatt okozott akadályokat. A dologtételre alkalmazott rabok étellel és ruházattal ellátva, biztos őrizet alatt vettek részt a munkában. A rendelet értelmében Kerület tömlöcében lévő, több évre elítélt olyan rabokat, akiknek a rabságuk idejéből még egy egész év volt hátra, biztos őrizet alatt Bács megyébe szállították át. Annak érdekében, hogy a rabok az odaszállítás alkalmával meg ne szökhessenek, a lábukra jó bilincset kellett készíttetni. A Hajdúkerület ennek a rendeletnek az alapján hat rabnak az átszállítását rendelte el.25 A helytartótanács 1796. április 12-én kelt rendeletében megállapította, hogy olyanokat is küldtek a csatornaásáshoz, akik erre alkalmatlanok voltak, ezért elrendelte, hogy jövőben a rabokat előzetesen seborvossal meg kell vizsgáltatni. Megállapította ennek kapcsán a helytartótanács, hogy a hajdúkerületből eddig két olyan rabot küldtek oda, akik munkára alkalmatlanok, ezért elrendelte a kerületbe visszaszállításukat azzal, hogy büntetésük hátralévő részét az ottani tömlöcben töltsék el.26 1796. október 24-én a helytartótanács rendeletére a közönséges tömlöcben lévő rabokat, kivéve a nagyobb, halálos bűnösöket, Wurmser gróf osztrák tábornok Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 25 Uo. ker.kgy.jkv. 1794. május 16. 12.k. 26 Uo. ker.kgy.jkv. 1796.pünkösd hó 27.No.53. 13.k.
