A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 25. 1998 (Debrecen, 1998)
Tanulmányok - Bényei Miklós: A függetlenség napja: 1849. április 14.
145 illetően viszont megoszlottak a nézetek. A többség elbizonytalanodott, nem igazán volt elképzelése arról, mit lehetne és kellene tenni.8 Az udvarral való megegyezést 48-as alapon szorgalmazó mérsékeltek, az ún. békepártiak elkeseredtek ugyan, de továbbra is abban reménykedtek, hogy egy szerencsés sorsfordulat, mindenekelőtt a katonai patthelyzet kialakulása rábírhatja a császárt döntése megváltoztatására. Éppen ezért óvatosságra intettek és igyekeztek elszigetelni a határozottabb megoldások híveit.9 A baloldalon állók, elsősorban a radikálisok kemény, a nemzethez illő feleletet sürgettek. Felerősödött a korábban is fel-felbukkanó függetlenségi törekvés és vele együtt a köz- társasági eszme (aminek az előbbi feltétele, hiszen a respublika csak a Habsburg-monarchia eltávolításával valósítható meg).10 A hírlapok sorozatos támadást indítottak a császári ház ellen. Először a Márczius Tizenötödike fogalmazta meg a teljes elszakadás követelményét - március 21-én, majd a hónap végén, április elején még a békepártiakhoz húzó Pálffy János és Jókai Mór is állást foglalt a köztársaság, illetve a trónfosztás mellett.11 Az április 5-én megalakult Radical Párt Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV Beér J.-Csizmadia A. i.m. 107.p.; Gergely A. i.m. 279.p. 8 Vö. Borossy A. i.m. 354.p.; Varga Z. i.m. 41 l.p.; Jókai Mór: Emléksorok. Napló 1848-49-ből. Bp., 1980. 139-140.p. 9 Az ón. békepártiakról: Horváth M. i.m. 376-377.p.; Borossy A. i.m. 349-35l.p.; Varga Z. i.m. 403-405., 437.p.; Spira, 1959. 457-460.p.; Spira, 1979. 359-360., ЗбЗ.р.; Spira György: Kossuth és az utókor. = S.Gy.: Négy magyar sors. Bp., 1983. 152-153.p. (a továbbiakban: Spira, 1983); Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp., 1983. 272-273.p.; Daniss Győző: Debrecen, 1849 fővárosa. Orosz István az országgyűlés pártharcairól, Kossuth és a hatalom viszonyáról. = Népszabadság, 1999. márc. 13. 21.p. (a továbbiakban: Daniss-Orosz, 1999); Kovács Lajos: A békepárt a magyar forradalomban. Bp., 1883. 75., 90., 109., 113.p.; Kemény Zsigmond emlékirata. = Beksics Gusztáv: Kemény Zsigmond, a forradalom és a kiegyezés. Bp., 1883. 88-89., 124.p. (a továbbiakban: Beksics, 1883); Kazinczy Gábor: Szerepem a forradalomban. = Hazánk, 1884. 101.p.; Tóth Lőrinc: Gróf Batthyány Kázmér emlékiratai. = Budapesti Szemle, 1893. 75.köt. 52-53.p.; Kemény Zsigmond: Forradalom után. Bp., 1908. 170-171 .p. (a továbbiakban: Kemény Zs„ 1908). 10 A radikálisokról: Borossy A. i.m. 351-354.p.; Varga Z. i.m. 401-402.p.; Beér J.- Csizmadia A. i.m. 4L, 85.p.; Spira, 1959. 460-465.p.; Bényei M. i.m. 85-89.p.; Spira, 1979. 364-365.p.; Deák I. i.m. 272-273.p.; Kovács L. i.m. 51-52., 75.p.; Madarász József: Emlékiratai. Bp., 1883. 197., 222-225., 230., 438-441.p.; Táncsics Mihály: Életpályám. Bp., 1949. 266-267.p.; Jókai M. i.m. 196-197., 401-402.p.; Hunfalvy Pál: Napló 1848-1849. Bp., 1986. 242.p. 11 A hírlapi támadásokról: Varga Z. i.m. 433-437.p.; Beér J.-Csizmadia A. i.m. 109.p.; Hunfalvy P. i.m. 242.p. - A két említett cikk: Pálffy János: Debreczen, mart.
