A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 20. 1993 (Debrecen, 1993)
Tanulmányok - Gazdag István: Debreceni díszpolgárok
változatlan elfogadását és törvényerőre emelését.13 A díszpolgári cím adományozásának-mint politikai vélemény nyilvánításának, sőt politikai fegyvernek alkalmazásával először találkozunk. Egyre ritkában fordult elő, hogy a díszpolgári cím adományozásánál szorosan vett városi érdek játszott szerepet. Kivételnek számít Simonffy Imre a XX. század első debreceni díszpolgára, aki nyugdíjba vonulásakor kapta meg a város legnagyobb kitüntetését. 50 éven keresztül szolgálta Debrecen városát, 27 éven keresztül polgármesterként dolgozott.14 Thaly Kálmán történészt, országgyűlési képviselőt II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala alkalmából országszerte rendezett ünnepségek során több város, így Debrecen is díszpolgári címmel tüntette ki a Rákóczi szabadságharc történetének kutatásáért. Első ízben fordult elő, hogy tudományos munkáért adományozott címet Debrecen városa.15 A díszpolgári intézmény debreceni történetének minden bizonnyal legélesebb konfliktusát az 1913. július 10-én tartott közgyűlésre benyújtott javaslat okozta. A tanács kimondta, hogy kinevezése alkalmából üdvözli gróf Tisza István miniszterelnököt és díszpolgárnak választja: „ . . .egyik legkiválóbb fia magyar nemzetünknek gróf Tisza István. .. Állami érfiúi nagy képességeitől bizton remélhetjük és várjuk, hogy belpolitikai, gazdasági és társadalmi viszonyainak konszolidálására irányuld munkáját tovább folytatja. . . Kinevezése alkalmából a törvényhatósági bizottság biztosítsa bizalmáról és válassza meg díszpolgárnak. Az oklevelet 25 tagú delegáció vigye fel és adja át a miniszterelnöknek.”16 A javaslat ellen Bacsó Dezső dr. és társai fellebeztek, az elrendelt szavazás eredményeként 101—62 arányban a közgyűlés a tanács javaslatát fogadta el. A kisebség ezután fellebezést nyújtott be a belügyminiszterhez: „ .. . politikai kérdésekben csak az olyan törvényhatósági állásfoglalásnak lehet jogosultsága, amely megfelel a törvényhatóság közönsége felfogásának, a legnagyobb belső ellentmondás van abban, ha a törvényhatósági közgyűlés azon közönség többségével ellentétben hozza meg határozatát — politikai vélemény nyilvánítását, amely a közönségnek politikai felfogását kifejezésre juttatni akarta. . .” Ezután részletesen vázolják, bizonyítják Debrecen polgárainak ellenzéki érzelmét és felfogását. „A függetlenségi jelöltjeivel szemben városi pártok léptek, lépnek fel — ők nem politizálnak, csak a város dolgaival törődnek. Most ezek és a presszionált helyzetben lévők (közigazgatás államosítása, főispáni hatalom) nagyszámú tisztviselők és a kormánykegyeket kereső virilisták szavazata nélkül e határozat nem jöhetett volna létre .. .Díszpolgári oklevéllel kitüntetni valakit nem is lehet csak egyhangúlag hozott határozattal. . . Az előadottakból kitűnik, hogy a hozott határozat csak egy mindenféle presszióval összetartott párt politikai tüntetése, nem pedig a város valódi bizalmának megnyilvánulása, miért is azt akarjuk, hogy ez a bűnös kormány és ennek elnöke a kierőszakolt bizalmat és dísztelen díszpolgárságot csak a maga jóváhagyása mellett, tehát a maga hozzájárulásával kaphassa meg.” 13 HBML. IV. B. 1405/b. 120. 69/1893. 14 HBML. XIV. 4. 7. 15 Uo. 16 HBML. IV. B. 1405/b. 149. I. 6/1913. 62
