A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 15. 1988 (Debrecen, 1988)
1848-1849 - Surányi Béla: Egy reformkori szőlősgazda: Görög Demeter
sokban ruzsica, ruzsitza néven emlegették. A furmint Tokaj vidékéhez kötődik. Társ- nevei bő választékot kínálnak.24 Az ún. hólyagos formint25: „a megaszott szemeiből készül a világszerte esméretes Tokaji asszu-szőlő bor”. Elterjedtsége óhatatlanul is gyarapította névváltozatait. A gohér26 a régi magyar fajták egyik képviselője, különösen Tokajban és környékén, ún. tömegbort szolgáltatva. Hasonnevei közé tartozott pl.: eleinérő, bajnár stb. De egy sor fajtaváltozata is létezett, mint pl. a török gohér, változó gohér. A keleti fajták csoportjába tartozó kecskecsecsü fehér és fekete változatát Görög Demeter is ismeri.27 Nagy múltú fajtáink egyike a muskotály,28 29 30 amely „asztalra is, bornak is a legjobbak közzül való”. A szegedi fekete29 napjainkban csak Tiszakécske környékén lelhető föl nyomokban. Az előbbihez hasonlóan, csak elszórtan fordul elő a tökszőlő30 is, amelyet egykoron szerte az országban termesztették. A dodrelábi, gros colman, kék ökörszem ez utóbbi fajtát takarja. Külön foglalkozik a szerző a bécsi piac szőlőkínálatával,31 amelyből említést érdemel a barát szőlő, de közelebbi adat nincs róla. Az árusított szőlőfélék zöme csemegeszőlő volt, bár némelyikéből bort is szűrtek. A szőlőtermesztés egyik nagy európai központja Hispánia, melynek vidékéről származó fajtákat kedvelték. Közéjük tartozik pl. a petrezselyem szőlő?2 a nagy elterjedtségnek örvendő chasselas csoport — napjainkban — gyűjteményes értékű képviselője. A keleti fajták dominálnak, köztük is a muskotály félék :33 sárga, fekete, violaszínű muskotály stb. Különösen híres Tokaj környékén a fehér muskotály aszúja34. Vele kapcsolatban Görög megjegyzi:35 „a tokaji és a constánziai borhoz nints más hozzá fogható a föld kerekségén”. Ez utóbbit Fokváros vidékén termesztették, violaszínű muskotályból. A francia fajták sokasága érzékelteti az ottani szőlőkultúra színvonalát. A magyar szőlősgazdák is szert tettek számos fajtára. Különösen nagy „karriert” futott be a chasselas,36 * amely a XVIII. században indult el hódító útjára Franciaországból, s német közvetítéssel jutott el hazánkba. Ebben nagy érdeme van Fábián József református lelkésznek, aki maga is könyvet írt a szőlőművelésről. Görög Demeter javasolta, hogy a kitűnő francia fajtát Fábián szőlőjének nevezzék el. A német terület37 szerényebb kínálattal szolgál. A tokaji szőlő és bor súlyára utal azon tény, hogy a német fajták közül jónéhányat — a borvidék gazdái — tokaji névvel illették.38 A legtöbb fajta Itáliából került39 a Bécs melletti fajtagyűjteménybe. Külön veszi számba Szicília, Nápoly, Róma, Toscana és Észak-Itália jelesebb szőlőfajtáit. Mivel a szerző magyar elnevezést nem ad, elképzelhető, hogy hazánkban kevésbé 24 Hegedűs A.—Kozma P.—Németh J.: i. m. 235—236. old. Lásd: bihari boros, demjén, formint, kéknyelű, szegszőlő, szigeti stb. 25 Görög (1829): 4—5. old. 26 Ua.: 5—6. old., lásd még: CsepregiP.—Zitái J.: i. m. 150. old. 27 Görög (1829): 6—7. old. 28 Ua.: 7. old., lásd még: HegedűsÁ.—Kozma P.—Németh M.: i. m. 232. old. 29 Ua.: 9. old., lásd még: CsepregiP.—Zitái ].: i. m. 154. old. 30 Uo„ lásd még: CsepregiP.—Zilahi J.: i. m. 224. old.: A XIX. században Angliában is ismerték. Őshazája Elő-Ázsia és DK-Európa. A Csongrádi szőlőhegyen a családi birtokon még jónéhány tőke létezik. Lásd továbbá: HegedűsÁ.—Kozma P.—Németh M.: i. m. 260. old. 31 Ua.: 10—11. old. 32. Ua.: 11. old., lásd még: CsepregiP.—Zilahi J.: i. m. 193. old. 33 Ua.: 12—14. old. 34 Hegedűs A.—Kozma P.—Németh M.: i. m. 232—233. old. 35 Görög (1829): 12. old. 36 Ua.: 17—18. old. 37Ua.:22—26. old. . 38 Ua.: 24—25. old. 39 Ua.: 26—33. old.: Görög Demeter 93 fajtáról ad rövid ismertetést. 21
