A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban
ft lémiát vív ellenük. Később soha egy rossz szót nem szól róluk. Nem támadja őket, nem vitatkozik velük. Harcostársaknak tekinti őket, olyanoknak, akikkel együtt küzdött a nemzet ügyéért, s ez a harc Európa két nagyhatalma ellen heroikus, hősi küzdelme volt, melyről beszélni kell, amelyet vállalni kell — jövőnk érdekében. Vitathatatlanul kompromisszum ez. Egyéniségének sajátja, de benne van ebben egykori békepárti szemlélete. De azért az eseményeket kissé később is békepárti szemmel nézi. Nem véletlen, hogy számára az igazi hadvezér Görgey, az igazi politikus, Nyáry Pál. Nem tudta elfelejteni márciust, életének nagy élménye a forradalom, s később a szabadságharcra, mint csodára emlékezett, így vált ellentmondásos szemléletével is a magyar forradalom és szabadságharc egyik, ha nem is realista, de mindig hű krónikásává: „Mi, kik ez óriások harcában részt veszünk, akik e korszak történetét átéltük és leírtuk: azzal a tudattal tesszük le a kezünkből a fegyvert és a tollat: hogy feledtünk, de el nem feledtettünk!” Sok vér kihullt, sok vagyon elpusztult, egész nemzedékek boldogsága, reménye megsemmisült, nagy szellemek letűntek, a szenvedéseknek évtizedei következtek egymás nyomában az 1848/49-i szabadságharc miatt. De azért mégis szükséges volt e szabadságharcnak megvitatnia a magyar nemzet által, hogy életképességét, honalkotási misszióját, szabadságért önfeláldozásra kész nagy szellemét eltagadhatatlanná tegye az utókor előtt. Az 1848/49-es hős küzdelem példája a fundamentum, melyre a jövő évezred története leend felépítve. A magyar nemzet akkor mutatta be magát a világ előtt, mint egész nép, egész nemzet, egész nagyságában.”26 Writer in the revolution Tibor Fílep Mór Jókai was one of the decisive personalities of the so-called “Company of Ten” in March, 1848, and a significant figure in the revolutionary events. After the sanctioning of the April laws he could not be a representative because of his young age, therefore his political role diminished During the summer months he was in solidarity with the government, which meant his gradually abandoning the radical wing of the Company of Ten at the same time. After the Parliament’s moving to Debrecen, he published articles in the paper of the Committee of National Defence, in the Közlöny (Gazette), causing debates in parliament as well. He believed in the fight for freedom, but on the basis of the April constitution of the revolution, he was leaning to peace. The writer was approaching the Party of Peace that had an increasing role It was partly due to the influence of Pál Nyári, and partly to that of the events. Anyway, it did not mean that he turned radically againts what he was in March. It can be explained by the peculiar class relations of the Hungarian Bourgeois Revolution as fundamentally divergent from the Great French Revo útion, and by the country’s dependence on Austria. The leading power of the Hungarian Revolution, the lower nobility, considered the revo útion as finished; the war of independence was going on to defend the revo utionary achievements and the independence of the country. Being the editor of the Esti Lapok (Evening Papers), Jókai represented this conception, This can be traced in the press debate with the paper Március Tizenötödike (March the Fifteenth). The writer was loyal to Kossuth all the time, and accepted the Declaration of Independence. At the time of the defeat, he followed the government and later was forced to hide. In his works after 1848 he cherished the memory of the revolution and war of independence. 26 Jókai M.: A magyar nemzet története i. m. II. köt. 487. old. 38
