A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)

Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban

1849. április 14-i trónfosztás után, amikor Kossuth és a baloldal kapcsolata meggyengül, sokszor éles hangon támadja a radikálisokat. Augusztusban, az összeomlás zűrzavarában ott látjuk Aradon. Világos után bujdosik, míg végül visszatér a közéletbe. Életének kitörölhetetlen élménye 1848 márciusa, a forradalom. A már- siusi napokról mindig szenvedélyesen, patetikusan, rajongva emlékezik meg. (Életem regénye, Életemből, A magyar nemzet története.) De sorol­hatnánk regényeit is, de inkább visszaemlékezéseit kell idéznünk. Ezeknek van egy különös vonása: noha az írásokon láthatóan a békepárti szemlélet vonul végig, de nem vádol senkit, Kossuthról és a radikálisokról (kivéve Madarász Lászlót) tisztelettel beszél, nem ellenfélként említi őket, hanem harcostársként. Ügy tekinti 1848/49. szereplőit, mint akik valami csodálatos dolgot vittek véghez együtt, de Európa két óriás nagyhatalma leverte a szabadságharcot. Három állásfoglalást tükröz tehát Jókai élete 1848/49-cel kapcsolatban: 1. 1848 márciusában a forradalmi események egyik aktív szereplője. 2. 1849 januárjától a Béke párt támogatója. 3. Emlékezéseiben, regényeiben a forradalom személyi ellentéteit elsi­mítani akaró, csak az egész eseményt idézni, őrizni akaró ember mutatko­zik meg. A következő kérdésekre kell feleletet keresnünk: 1. 1848 márciusában valóban forradalmár volt-e Jókai? 2. 1849-ben miért és hogyan vált meggyőződéses Béke pártivá? Ha a fenti kérdésekre válaszolni akarunk, meg kell vizsgálnunk Jókai 1848. előtti szerepét, egyéniségének alakulását a márciusi napokig. Jókai 1848 márciusa előtt Röviden tekintsük át indulását. Komárom, a korabeli Magyarországon fejlett kereskedőváros volt. Társadalmának arculatát az iparosodó lakosság és a gazdag kereskedő réteg határozta meg. Családja tisztes vagyonra tett szert. Apja korán meghalt (ügyvéd volt), anyja nevelte. A divatos, jogi pályát választotta. Komárom a szabad gondolkodás a csa­lád, a könnyed, biztos indulás lehetőségét adta számára. Írói ambíciója azonban egyre erősebb lett. Nem volt határozott egyéniség. Így amikor Pe­tőfivel kapcsolatba került, a költő élet- és világszemlélete döntően hatott rá. Emberi, írói, de politikai fejlődését meghatározta 1847 júliusa. Ekkor 22 éves korában Magyarország legjelentősebb lapjának, az Életképeknek lett a szerkesztője. Tagja a Tizek Társaságának. (Tagjai: Petőfi, Jókai, Vas­vári Irinyi, Irányi, Vajda, Bulyovszky, Degré, Vidacs). Azt eldönteni, hogy e körben Jókai hol foglalt helyet, nehéz lenne. Az azonban egyértelmű­nek látszik, hogy Jókai osztozott a társaság politikai koncepciójában. Kos- suthtól balra állt, közel Petőfihez. „Petőfi legméltóbb társa és osztályosa volt Jókai Mór, aki mint az Élet­képek szerkesztője 1848-ban előkelő helyet foglalt el a közéletben. Pető­fihez, kinek iskolatársa is Volt, a legbensőbb barátság fűzte. Mindkettő teli eszményi vágyakkal. Életök tavaszán levő ifjak, akik egyformán rajonga­nak a szabad eszmékért.”1 — írja szabadságharcunk krónikása. 1 Gfacza György: A magyar szabadságharc története I—IV. Bp. É. n. I. köt. 18. old. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom