A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 11. 1984 (Debrecen, 1984)
Tanulmányok - Filep Tibor: Író a forradalomban
március forradalmárai az első Felelős Magyar Minisztériummal szembeni fellépéstől sem riadnának vissza, Jókai szolidáris a kormánnyal. Kétségtelenül hozzájárulhatnak ehhez szubjektív tényezők. Laborfalvy Rózával kötendő házassága teljes szakítást eredményez Petőfivel. A költő helyét rövidesen Nyáry Pál tölti be Jókai életében. Aki szintén távolodik a forradalmi radikalizmustól, s keresné — még kompromisszumok árán is — a megbékélés lehetőségét. Az augusztusi, majd szeptemberi események Jókaiban tovább fokozzák a belső feszültséget. Nyilvánvaló, hogy ekkor már jelentősen eltávolodott a Tizektől. Az is egyértelmű, hogy Béccsel kapcsolatban már nincsenek illúziói. Ott keresne támaszt — és talál is — ahol a harc folytatása mellett döntenek. Őszinte rokonszenvet érez az újabb bécsi forradalommal, és lojális a megalakuló Honvédelmi Bizottmány iránt. Ekkor alighanem Kossuth felé orientálódik. Elkíséri Kossuthot toborzó kőrútjára. Az őszi visszavonulás, majd a kormány Debrecenbe kerülése után következik be „pálfordulása”. Nem maga a menekülés, s az események kedvezőtlen fordulata okozta ezt, hanem a nyári események indítottak el Jókaiban egy folyamatot, amely kétségtelenül a Béke párt felé vitte. De egyenlőség- jelet tenni közte és a Békepárt között ekkor még korai lenne. Sok tényező alakította e folyamatot: a még meglevő nemesi szemlélet, szubjektív tényezők (házassága, ellentétes Petőfivel, Nyáryval való barátsága), a „terrortól” való félelem. De közrejátszhatott az a tény is, hogy túl gyorsan szigetelődöt el márciusi barátaitól. De teljesen mégsem szakadt el tőlük még ekkor. Egy pillanatig sem gondolt a harc feladására. A kompromisszum felé vezetett az útja: kibékülni a dinasztiával az 1848-as áprilisi törvények alapján. Ezért viszont vállalni kell a harcot is! Ez volt a képviselők többségének az álláspontja is a Debrecenbe menekülés óráiban. Jókai Debrecenben. Az író és a Békepárt A kormány Debrecenbe menekülése után Jókai a Honvédelmi Bizottmány lapjának, a Közlönynek dolgozik. Politikai aktivitása eléri a márciusi napokban tapasztaltakat. (Némileg módosult formában és változó előjellel.) A Közlönyben írt cikkeiben a fent már vázolt politikai koncepcióját fejti ki. (Február 9-i, február 10-i számok.) A két írás vihart kavart a képviselőház február 10-i ülésén. A cikk tulajdonképpen útkeresés. A megoldás keresése, azé a megoldásé, amely a megbékéléshez vezet. A Magyarhon népei! Jókai Mór aláírással megjelent cikkében a következőket hangsúlyozza: „Országunk feje, a király, ki magát ellenségünkké tette, idézett bennünket e törvényszék elé, midőn bennünket pártütőknek nevezett ... felelünk e vádra.” „Mi nem vagyunk, mi nem voltunk pártütők soha. Nem egy párt, nem egy felekezet, nem egy nemzetiség érdeke az, amelyet mi védünk, egy alkotmány az, mely mindenkié, ki ez ország föld- dén lakik: magyar, szláv, vagy oláh, óhitű vagy protestáns, úr vagy sze- gény.”7 Ezek a sorok határozottan mutatják írójának politikai koncepcióját: 1. Elismeri a királyt. 2. A harcot a nemzet az alkotmányért vívja! 3. Rendkí7 Közlöny, 1849. febr. 9. 27
