A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)

Közlemények - Béres András: Irodalmi emlékek a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban (II. rész)

mann Béla és Erber Ernő mint tanúk a törvényes következmények terhe alatt megidéztetni rendeltetnek. —

Vádlottak figyelmeztetnek, hogy joguk van védelmeiknek a végtárgyalás alkalmával leendő előadása végett ügyvédet választani.

Indokok: Vádlottak beismerik, hogy 1899. május 4-én a helybeli torna csarnokban kard párbajt vívtak, melyben mindkét fél megsérült, Geréby ugyan állítja, hogy fej sebét saját kardjától kapta, miután azonban e sérülés is párbaj közben történt, sőt Fáik Richárd szerint ez az Ady vágásától származott, ennélfogva őket a Btk. 298. §-a alapján közvetlen főtárgyalásra idézni kellett. —

Ellenben meg kellett szüntetni az eljárást a párbaj segédek ellen, mert a kötelességszerű békítési kísérletnek eleget tettek.

Kelt a debreczeni kir. törvényszék mint büntető bíróságnak 1899. július 7-én tartott üléséről. Kazinczy jegyző”.

Az 1899. augusztus 17-én meegtartott törvényszéki tárgyaláson a szabadlábon levő párviadal miatt vádolt Geréby Pál és Ady Endre a bűnügyükben tartott nyilvános tárgyaláson a szokásos formaságok és figyelmeztetés, és Ady Endre vádlott tárgyalóteremből történt kiküldése után Geréby Pál a következőket adta elő:56 „párbaj előtt, úgy gondolom 1899. május 2-án este a színházba mentem, a hol is bérelt helyemen Ady Endrét találtam ülni. Mondtam Ady Endrének, hogy különös az, mikép bérelt helyemet elfoglalta, mire ő azt válaszolta nekem, hogy nem tudta, mikép az az én bérelt helyem, a mire én is azt feleltem neki, hogy nem tesz semmit, rendbe van a dolog s azzal a bérelt székem háta megett levő sorban egy üres székbe leültem. Ady előadás alatt csupán hátra fordult volt s mondta másodszor is, hogy ő nem tudta mikép az az én helyem, a hol ő ül, a mire azt válaszoltam neki, hogy rendbe van a dolog. Az első felvonás után levő szünet alatt Ady Endre harmadszor is azt mondta nekem, hogy ő nem tudta mikép az a hely, a hol ő ül az enyém s mondta, hogy ha nem tetszik nekem az eljárás, rendelkezésemre áll. E kijelentésre én, a mennyiben a hangban és kiejtésben sértést láttam s a mennyiben ezt a kijelentést a körülöttem ülők hallották, Ady Endrét segédeim által kihívattam. Segédeimnek azt az utasítást adtam, hogy azon esetre, ha Ady bocsánatot kér, az ügyet befejezettnek nyilvánítsák. A segédek közötti feltételekről nekem tudomásom nem volt, nevezetesen arról, hogy Ady azon esetre fog tőlem bocsánatot kérni, ha viszont én kijelentem, hogy őt sérteni nem akartam. A párbaj feltételei voltak: kardpárbaj teljes kötéssel, szúrás kizárásával, harcképtelenségig. A párbaj szabályszerűen folyt le, ahol is Adyt az első vágással megvágtam s a midőn kardomat visszahúztam, hardommal a saját fejemet is megsértettem. Egyébként vizsgálati vallomását ismétli”.

Érdemes meghallgatni az ellenfél vallomását is, amely a másik oldal álláspontját mutatja. „Ady Endre vádlott, (vallomása 8. napló szám alatt.) 1899. május 1-én színház előtt beborozván, a Színházban Geréby helyére ültem le, a mely helyről nem gondoltam, hogy az övé t. i. Gerébyé. Geréby a mint bejött a Színházba s engem a helyén talált azt mondta, hogy különösnek tartja, mikép bérelt helyét elfoglalom, a mire én tőle bocsánatot kértem s a mire ő azt válaszolván nekem, hogy rendben van a dolog, leült a mögöttem levő egy üres székbe. Én kijelentésében gúnyt vélvén, az első felvonás után, a körül ülők hallatára azt mondtam Gerébynek, hogy ha nem tetszik eljárásom, rendelkezésére állok. Se56 HBmL. VII. 2/c. V. 1899. 630. 10066/1899—B. (Geréby Pál vádlott vallomása 7. napló szám, Ady Endre vádlott vallomása 8. napló szám.)

206