A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 10. 1983 (Debrecen, 1983)
Közlemények - Benkő Ferenc: Csáti Sámuel debreceni patikárius élete és működése
suvá, hanem Perceptor uraimék kezekbe szolgáltatom. I. E. U. S.”5 — Az inspektorok aránylagosan kisebb fizetést kaptak. Pl. 1717-ben a provisor (a gondnok, gondviselő — mai értelemben a patika vezetője), aki akkor Milling Gotlieb János volt, saláriumában évi 230 magyar forintot és még bort, búzát és tűzifát is kapott. Kuntz Jacobnak a törő legénynek, a contusornak6 conventióban 36 magyar forintot és 80 dénárt adtak.7 1723-ból a tanácsi jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hogy „Landik János apothecarius úr Annuális fizetése exolváltatott pénzül 270 forintot” és a naturalékat ugyanúgy kapta, mint az elődje. Ugyanakkor „Ja- cobusnak” a fizetése 40 forintra emelkedik. Természetbeni ellátást is kapott, mert szalonnára és a csizmájára 4 ft-ot és 8 dénárt költött a patika (eidem pro larido et coturno). A patikafelügyelők fizetése ekkoriban, 1722-ben 36 magyar forint volt. Ebből is látszik, hogy az inspektorság nem volt főfoglalkozás, hanem csak megtisztelő mellékállás. A Patikai provisorok A patika szakmai vezetői a provisorok, a gondnokok a város szerződéses alkalmazottai voltak. Munkájukban a patikáriuslegények (socius) segédkeztek. Az első név szerint ismert ilyen debreceni patikáriuslegény volt az a bizonyos Nempsovits János is, aki Jókai Mór: Egetvívó asszonyszív című ismert, debreceni tárgyú regényében, mint a hősnő, Baranyi Mihályné széptevője, cicisbeojaként szerepel. Élő személy volt, bizonyítják ezt a Baranyi per iratai, a „Documenta Baranyiana”.8 A török uralom alól felszabadult területek gyógyszertáraiban sokáig idegen, német patikusok működtek. Ezek a gyógyszertárvezetők Debrecenbe a török által meg nem szállt királyi Magyarország városaiban működő patikákból, Trencsénből, Besztercebányáról, Eperjesről, Pozsonyból szerződtek. Mivel hazánkban 1770-ig, a nagyszombati egyetem orvosi fakultásának megnyitásáig orvos-, ill. gyógyszerészképzés nem volt, a felvidéki patikákban belső képzés útján nevelték a szakmai utánpótlást. 1700 és 1746 között, amíg német provisorok vezették a debreceni városi patikát, csupán egyetlen magyar gyógyszertárvezetőt ismerünk: Pákái Beniá- mint. Pókai egy amsterdami patikában volt patikáriuslegény, onnan hívta haza a Városi Tanács.9 Debreceni működése nagyon rövid ideig tartott. Provisori tevékenységét 1733. május 5-én kezdte meg és még az év december 8-án elragadta a halál. Utána ismét német patikus vette át a gyógyszertár vezetését: az idősebb 6 Contusor — törő, zúzó. — A contusor a régi patikák nélkülözhetetlen alkalmazottja volt. Az óriási mozsarakban ő törte, porítottá a növényi részeket, kérgeket, gyökereket, az ásványokat és a kemikáliákat stb. Sőt még az akkor a gyógyászatban használt gyöngyöket és drágaköveket is, az ún. pretiosákat porítva tették a különböző gyógyszerkeverékekhez, teákhoz. A törőlegény kedvelt alakja volt a gyógyszertárat, vagy a gyógyszerész munkáját ábrázoló művészi rajzoknak, festményeknek, miniatúráknak. Így ismert Melozzo da Forli (1438—1494) híres urbinói freskója a contusor monumentális alakjával. W. H. Hein und D. A. Wittop Koning: Die Apotheke in der Buchmalerei című művében (Govi Verlag Gmb H. Frankfurt amM.) Gyakran láthatók törőlegények a közölt miniatúrákon. Hasonlóképpen bő* ven láthatók munka közben a későbbi barokkori metszeteken, karcokon a patikák egy-egy sarkában. 7 HBmL. IV. A. 1013/b. 26. — 1717—1781. 8 Benkő Ferenc: Adatok a XVIII. század gyógyszerészetéhez a debreceni Baranyi- perben. — Comm. Hist. Artis Med. 78—79. (1976) 167—173. old. 9 Benkő Ferenc: Pókai Benjámin, Debrecen város patikájának provisora 1753-ban Comm. Hist. Artis Med. Suppi. 9—10 (1977) 103—107. old. 176
