A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 9. 1982 (Debrecen, 1982)
Tanulmányok - Sz. Kürti Katalin: A Debreceni Első Takarékpénztár művészetpártolása 1896-1916 között
meg az alapra. Támogatták az elemi iskolák szegény tanulóit és a Kereskedelmi Akadémia hallgatóinak segélyegyletét.1 A társulat első 50 évének kulturális és jótékonysági tevékenységéről ezt írta Szűts Mihály :1 2 „Nemes emberbaráti hivatását, rendeltetését és kötelességét mindenkor igen szépen teljesítette. Részt kért magának a hazafias és nemzeti mozgalmakban. Áldozatokat hozott a nemesebb és magasztosabb czélok megvalósítására.” Istápolta a tudományt, művészetet, előmozdította a tanügyet. A jótékonysági czélokra adott összegek 1863, 1869, 1872, 1891, 1892 és 1893-ban mindig túlhaladták a 2000 Ft-ot, 1894-ben pedig közel éri a 4000 forintot. Csak a »Csokonai Vitéz Mihály szobrára, a debreczeni kollégium építési alapjára, az ingyen iskoláztatás alapjára, a színházra, zenedére, kereskedelmi akadémiára, az egyetem alapjára, városi szegényház, dologház részére, templom építésére« stb. több mint 30 000 frtot adományozott. Ezen munkássága nem maradt meddő, példája buzdítólag hatott.” Az Első Takarékpénztár 50. évfordulója egybeesett a millenniummal. Ez a két jubileum és az intézmény vizágzása lehetővé tette, hogy minden eddiginél nagyobb összeget szavaznak meg a további ötven évre, különböző célokra: például dolgozóik ösztönzésére, segélyezésére, valamint közművelődési alapra. Ezzel az 1896-ban megszavazott és 1916-ig fennálló alapítvánnyal kíván részletesen foglalkozni dolgozatunk. A jubileumi közművelődési alapítványt — mint azt Szűts Mihály megírta a jubileumra megjelentetett „A Debreceni Első Takarékpénztár ötven éve — 1846—1896” című könyvében — az 1896. március 22-i rendes évi közgyűlés hagyta jóvá más egyéb kötelezettségvállalással együtt (5000 Ft-ot szavaztak meg például a debreceni kereskedelmi akadémia berendezésére, 5000-et az alapítandó egyetem javára). Összesen 39 000 Ft-ot adtak alapítványra és az érdemek jutalmazására. „15 000 frt tőkével egy kultúr alapítvány létesítendő, melyet a pénzintézet a saját kezelésében tart. Ezen összeg kamatainak háromnegyed része felhasz- náltatik egy debreczeni, hajdúmegyei vagy magyarországi illetőségű, nem és vallás különbség nélküli oly szegény növendék segélyezésére, kinek tanulmányai befejezése, vagy kiképeztetése végett, külföldre kellene kimennie; de nincs hozzá kellő anyagi ereje... A növendékek első sorban a takarékpénztári, illetve pénzintézeti s más kereskedelmi szakba vágó pályán lévők, azután a képző- és iparművészet, végül a művészet és tudomány bármely ágazatát művelők lehetnek, kik az ösztöndíjat elnyerhetik.”3 1897-ben osztották ki először az ösztöndíjat, amelyet két fiatal, Nagy Zoltán és Gyöngyössy Berta kapott. A „Debreczen” című lap tudósítója keserűen írt a „protekciós szóval” történő szétosztásról, amely háttérbe szorította Tóth Andrást. Nem kisebb protektora volt pedig, mint mestere, Stróbl Alajos. A neves szobrász ezzel a levéllel fordult a takarékpénztár igazgatóságához: „Örvendetes tudomásomra jutott, hogy a Debreceni első Takarékpénztár 50 éves fenn1 Szűts Mihály: A Debreceni Első Takarékpénztár ötven éve (1846—1896). Debrecen, 1896. A könyv „A jótékonyság gyakorlása” című fejezetben foglalkozik az 1856—1896. közötti felajánlásokkal. 2 Szűts Mihály: i. m. 276—211. old. 3 Uo. 295—298. old. 84
