A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 6. 1979 (Debrecen, 1979)
Tanulmányok - Dankó Imre: A Berettyó-völgy középkori települési, közlekedési és árucsereviszonyai
4. Csohaj (Berettyócsohaj, Jakó 229., Györffy 608—609.) a XIII. század végén már templomos hely volt, valószínűleg a szentjobbi apátság alapította. Tekintélyes helység volt, a Berettyó-völgy keletről nyugatra irányuló útjának fontos állomása. Utcás település, Szentjobb vonzáskörébe tartozik. 5. Esztár (Jakó 237—238., Györffy 615—616.) a Berettyó-völgy fontos települése. 1215- ből ismeretes első említése. A Berettyó jobboldali településeinek egyike, a középkorban vámhely volt. A Berettyó keresztülfolyta és itt szakadt ki belőle a Kék Kálló ér és ment Konyár felé. A települést a Berettyóba ömlő Nagykálló ér befolyásolta. A község utcás település, az első utca a Nagykálló-érrel párhuzamosan alakult ki, észak-déli irányú. Két, később kialakult mellékutcája viszont a Berettyóval párhuzamos és kelet-nyugati irányú. A két újabbkeletű utca közt átlós összekötő utca is van, ami a település ezen részét halmazossá teszi. Újfalu vonzáskörzetébe tartozott és tartozik ma is. 6. Félegyháza (Biharfélegyháza, Jakó 241—242., Györffy 617.) a Gutkeled nemzetség birtoka, már a XIII. század végén virágzó falu, a Berettyó-völgy jelentős helye volt. Eredetileg a Berettyó jobb oldalán települt (Ó-berettyó), utcás település. Utcája, ami része'a Berettyó-völgy kelet-nyugati útjának, párhuzamos a Berettyóval. Utcája azért is fontos, mert itt ágazott el egy út, ami Nagyjankán át Bihardiószegre ment. A települést északról az Ér határolta, a Berettyó Közepes nevű szakadéka ismert jó halászóhely volt. A környék életében betöltött szerepének fontosságára utal régi földvára, illetőleg későbbi, XVII. századi hajdútelepítése. 7. Gáborján (Jakó 244., Györffy 618—619.) 1217-ben monostoros hely, a Gyóvad nemzetség birtoka. A falu Berettyó menti része szétszórt település volt, bár a Berettyóval párhuzamosan létesült, kelet-nyugati irányú „főutca” itt is megtalálható. Határát ma is keresztülfolyja a Berettyó, a falut pedig a déli oldalon körülfogja a Kis-Körös. Mindig jelentős malomhely volt, Újfalu vonzáskörzetébe tartozott és tartozik ma is. Határának víz- és útviszonyairól, bizonyos vonatkozásban a középkorra is érvényes Mikusay Geyza 1869-ben készített határtérképe tájékoztat.28 8. Hencida (Jakó 256—257., Györffy 658.) eredetileg Sálhida része volt. A sálhidai vám megosztásával kerülhetett sor önállóságára. A Berettyó mellé települt község, a Berettyó egy nagy kanyarjában, amiért is a falu főutcája, ami párhuzamos a Berettyóval, észak-déli irányú. De ennek ellenére a Berettyó-völgy egésze irányultságának megfelelően, kelet-nyugati irányú. Utcás település, de a Berettyó kanyarban települt része halmazos. Fontos átkelőhely a Berettyón, amin keresztül út vezet Nagykerekibe, illetve Váradra. A község Újfalu vonzáskörzetébe tartozott és tartozik ma is. 9. Hodos (Jákóhodos, Jakó 259—260., Györffy 625.) a hodosi nemesek birtoka volt, a Berettyó bal partjára települt, a Berettyóra merőleges észak-déli főutcája mindmáig mutatja ugyan az egykori utcás települést, de a későbbi települési részek halmazossá alakították. Határát rendszeresen járták a vizek, halászata, rákászata jelentős volt. Nagy vízimalmáról is nevezetes volt. 10. Királyi (Berettyókirályi, Jakó 279., Györffy 634.) királyi alapítású telep, majd a Hont- pázmány nemzetségbe tartozó Újhelyiek birtoka lett. A Berettyó-völgy neves települése, Margittá vonzáskörzetébe tartozott. 11. Kismarja (Marja, Jakó 296., Györffy 641.) az Ákos nembeli Ó- vagy Kismarjaiak birtoka volt, ősi telepítésű község. Nevét Szűz Máriáról elnevezett templomától kapta. Határában folyik a Berettyó, ami elválasztotta az Ákos nem többi falvaitól. Határában a XIII. század végén új falu — Nagymarja —- települt. Ősi vásárhely. Évente 3 országos vásárt tartott és minden hétfőn hetivására volt. Már a középkorban mezővárosi jel28 Mikusay Geyza: Gáborján község határának térképe. 1869. HBmL. BmT. 163. 13
