A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 2. 1975 (Debrecen, 1975)
Tanulmányok - Kahler Frigyes: A közalkalmazottak helyzetének alakulása Debrecenben (1916-1919)
vettük csoportunk tagjai közé .. . Bár az összes minisztériumokban meg van a jóindulat irányunkban, mégis kedvezőtlen viszonyok és körülmények nagyon szűk keretek közé szorítják a segítség módját. .. Nagyon sokan vagyunk és eddig csak morzsák, félkilók és kilók voltak azok a mennyiségek, melyeket egy- egy tisztviselő családnak az egyes élelmicikkekből juttathattunk. A segítség későn is jött és most jóelőre elő akarjuk készíteni a jövő évi ellátás eszközeit és módozatait. Egy konyhakertészetet akarunk szervezni, mely a legszükségesebb élelmiczikkekel közvetlenül és gyorsan ellása tagjainkat.. . 8000 család ellá: tásáról kell gondoskodni”.81 A városi tanács urai azonban egyáltalán nem tartják olyan égetőnek a tisztviselők és alkalmazottak, hajdúk, szolgák, városi vállalatok dolgozói és a rendőrlegénység ellátási gondjait. A kérelmet azzal utasítják el, hogy a városnak nem áll rendelkezésre 100 kh földterület, mert a „tisztviselői munkáskertek céljára foglalta le" és osztotta ki a város.82 Ez az érv azonban mint látni fogjuk hamis. A Csoport a döntés után 1918. július 31-én a következő évre kér most már 500 hold bérletet. A tanácsi előkészítő akta szerint „Kér most bérbe 500 kh földterületet burgonya hüvelyesek . . . és egyéb konyhakertészet céljaira átengedni. A debreceni közalkalmazottak beszerzési csoportja ma már 10 000-en felüli lelket számlál, tehát a családtagok összessége a város lakoságának egytizedét teszi ki. .. a városnak több, mint 600 alkalmazottja a csoportunk tagja". A bérletet 12 évre kéri a Csoport. A kérelmet Vadász Emil gazdasági intéző referálja a tanácsban. A határozat ismét elutasító: „Kérelmet elutasítják, mert nem állnak rendelkezésre ilyen területek. A nyulasi és köntöspóti területek 12 éve állnak bérletben. 1919 januárjától a Hortobágyon volna csak ilyen terület, az azonban nem megfelelő". Nagy József azonban sokkal jobban ismerte a város helyzetét, mint hogy ne tudta volna: a városi tanács, ha akar, tud területet biztosítani a konyhakertészet részére, annál is inkább, mert a földeket 12 évre adták bérbe, s mivel a nyulasi terület is 12 éve állt bérletben, - mint azt a tanácsi határozat helyesen tartalmazza - a bérlet 1919 januárjától lejárt. Csakhogy a tanács a tőkés bérlőt megbízhatóbb üzletfélnek tartotta, mint a Csoportot. Ezek után az ellátatlan közalkalmazottaknak be kellett érni Vadász Emil levelével, amely szerint „Bár tudom, hogy a Tanács a legőszintébb jó indulattal óhajt segíteni a közalkalmazottak jelenlegi súlyos helyzetén ... - czéljuknak megfelelő terület nem állván jelenleg rendelkezésre nem teljesíthető a kérelem."83 A Csoport tagságának így be kellett érni a nehezen beszerezhető „félkilókkal és kilókkal", amelyek egyre szű- kebbek lettek. Az 1919. évi közismert debreceni eseményei - a Tanácsköztársaság rövid fennállását követő román megszállás - minden eddiginél súlyosabb ellátási és pénzügyi helyzetet teremtettek, amely melegágya volt a különböző visszaélésekről szóló híreszteléseknek. A román csapatok fegyveres akciói teljes élet és vagyonbizonytalanságot idéztek elő.84 A román megszállás időszakára a Csoport működésére 1920-ból találunk adatot a Közellátási Tanács85 határozatában. Innen tudjuk, hogy a polgári étkezde ez idő alatt működött, háromszori 81 HBmL IV. B. 1405/b. 1870/1918. 82 HBmL IV. B. 1405/b. 1870/1918. 83 HBmL IV. B. 1405/b. 19 537/1918. 84 Vö.: Fogarassy László: Az ismeretlen székely hadosztály. DMÉ 1971. Debrecen, 1972. 225-252. old. Fogarassy L.: A Horthy hadsereg bevonulása a Tiszántúlra. DMÉ 1973. Debrecen, 1975. 221-240. old. A román megszállás panaszanyaga. HBmL IV. B. 1401. 18 869/ 1919. ein. 54., 35. 3159/1919. főisp. és 14 842/1919. szám. 1919. júl. 14. 85 HBmL IV. B. 1405/b. 12 130/1920. április 13-i közellátási tanácsi ülés. 69
