Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
- 43 kedett. Olyan csendesen ültek a váróterem padjain, akárcsak az iskolában, mikor a lecke az ismeretlenség homályában talált maradni. De azért hamar elfeledtük ezt a fáradtságot is, a vonaton már a nagy énekszóban szinte meg sem hallottuk a kalauz figyelmeztetését, hogy: „Gyulafehérvár, tessék kiszállani!“ Kirándulásunk a Zebernyik várromhoz. Gyulafehérvár környékén jóformán minden falú, minden hegy orma történeti nevezetességű s a szép természet is méltó keretet adott ennek a sok száz éves múlttal dicsekvő vidéknek. A tanáritestület régi kedvenc gondolata az, hogy az ifjúsággal együtt megismerje a vidék összes természeti szépségeit s a történelemben is szereplő helyeit. Ezen gondolatnak egyik pontja valósult meg a folyó tanévben október hó 4-én. A reggeli vonattal Kárpiss János igazgató és Léstyán József tanár vezetésével 74 tanuló indult Alvincre.Az elhagyatott állapotban levő Martinuzzi kastély a szomorú idők emlékét idézte lelkűnkbe. A borbereki révnél annak a régi jó görög sasnak, — amely egy teknősbékát hullatott a magasból az egyik filozófus kopasz fejére — láttuk a XX. századbeli kiadását egy varjú alakjában. Ősz lévén valahonnan diót szerzett s hogy ízletes tartalmához juthasson, a szemünk láttára 3—4-szer a magasba röpült vele s a Maros partján heverő nagy kövekre dobta. Volt hát témánk a borbereki völgyön felfelé vezető úton. A hegyi patakok össze-vissza hasogatták ezt a völgyet, aljában a kis iparvasút vágánya, a hepe-hupás taligaút s a patak fonódnak egymásba. Jó egy órai menetelés végén kemény hegymászással megérkeztünk kirándulásunk célpontjához Ebernyik vagy Zebernyik várának romjaihoz. A hajdani várat Bethlen Gábor 1622.-ben az Alvincre telepített anabaptistáknak adományozta. 1723.-ban várdarabontok őrizték. A Hora- lázadásban még lakható volt. Most a várból csak nehány sziklába vágott szobának az alapja látható. Közöttük egy barlangszerű, szükség esetén még elég menedéket nyújt. A romok között csak úgy hevenyében keresgélve igen szép magyaros motívumokkal díszített cseréptöredéket kaptunk. Láttuk még a kemény sziklába vágott hajdani kútat is. A törmelék már jó részben betöltötte, csak 2—3 m. mély. A vállalkozó szelleműek a gödör alján nehány rózsaszínű hüllőt fedeztek fel. A diák ismeretszomját tekintve elképzelhető, milyen mohósággal iparkodott azt a nehány békát s mellettük vagy három tarajos gőtét is a napvilágra hozni. Ez a kút különben cserkészcsapatunk történetében is szerepel.
