Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1937

234 alá. L egkésőbben 1859 folyamán »16 águ villanydelejt« kívánt sebes forgásba hozni végnélküli zsinórral, tehát gépezettel, »mikép kitűnjék a létre hozott villanyfolyam nagysága«. Továbbá »több apró aezél delejt« is akart készíteni az elektromágnes pótlására, »ha a kívánt villanyfolyam csakugyan előállana«, hogy a kétféle áramot méréssel hasonlíthassa össze. Mit akarhatott Jedlik mugtudni az apró aoéldelejekkel? Nyilvánvalóan csakis azt, hogy milyen gyönge acéldelejjel lehet még észrevehető áramot indítani. A villanydelejnek hangsúlyozottan sebes forgatásával pedig, amelyhez »jól álló tengelytartó állvány« volt szükséges, kétségen kívül nem arról kívánt meggyőződni, hogy áramtól átjárt villamdelejjel lehet-e indukálni, hanem hogy delejező áram nélkül, pusztán a lágyvasnak Ritchie-től felfedezett maradó-mágnessége is gerjeszthet-e áramot. Jedlik tehát remélte, hogy minden különösebb mágnesezés nélkül egyszerűen csak erővel, dynamis-szal is lehet áramot fejleszteni. E közben Nuss Antal már dolgozott az »unipolár inductio készüléken«, amely legkésőbb 1859 novemberében elkészült, legfeljebb még kézzel nem volt sebesen forgatható. Ide-odaforgatással miért kutatta Jedlik az »igazi« áramirányt, holott tapasztalhatta, hogy a galvánelemhez kapcsolt villamdelejkeresztek mindenképen indítanak áramot a sokszorozóban? Kétségtelen, hogy az 1856-ban felcsillant gondolatát, az önerősítés lehetőségét akarta a gerjesztett áramnak helyes visszacsatolásával igazolni, sőt többet: az 1859 folyamán kigondolt öngerjesztést törekedett gépén megvalósítani a lágy vasas keresztekben maradó mágnességgel! Mi más ez a kettős törekvése, mint az öngerjesztést és az önerősítést magában egyesítő dinamó-villamos elv felfedezésére irányuló céltudatos munka? Ez a céltudatosság már egymagában is kiváló lérdeme Jedliknek! A dinamó-villamos elv megvalósításához feltétlenül kell érzék; Jedlik technikai érdeklődését és érzékét nem lehet kétségbevonni. »A mai elektrotechnika szemszögéből nézve Jedlik gépét, a legnagyobb elismeréssel kell adóznunk találékonyságának, űmelylyel nemcsak elvileg, hanem szerkezeti megoldás tekintetében is teljesen eredetit és helyeset alkotott,... a megoldás ha nem is ipari jelentőségű, de laboratóriumi szempontból igen sikerült«, mondot a vitéz Verebély László műegyetemi ny. r. tanár 1928. május 3-án a Magyar Elektrotechnikai Egyesület Jedlik-emlékünnepén. »Gépének egyetlen tökéletlensége az, hogy a mágneskerekek sugárirányú mágnesmezejét csak a kerület egy pontján hasznosítja, mialatt a mágnesmező túlnyomó része a levegőn keresztül meddőn záródik. Ha Jedlik az aktív vezetőket nem a fa állórész egyetlen vály újában, hanem az egész kerületen elosztva hely ezi el és a mágnesfolyam külső zárására vastestet alkalmaz, olyan gépet alkotott volna, amely a laboratóriumi készülék jellegén túlmenve, bizonyára ipari jelentőségre is emelkedett volna.« A záró vastest hiányában és az egysarki villamindítás legyéb technikai nehézségeiben rejlik annak a sajnálatos ténynek az oka, hogy Jedlik egysarki villamindítója, mint öngerjesztésű áramfejlesztő, a galvánométer tűjét csak öt fokra térítette ki. De ez a csekély eredmény is meggyőzte Jedliket, hogy pusztán csak a lágy-