Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1878

— 125 —• Meghallgatta mennybül az Isten! Itt vagytok ! bajnok kezetek most mossa le rólunk A szégyent, s műnket veletek kapcsoljatok össze. Uj osztály nem kell; jutalom sem : regi szokásunk, Régi szabadságunk mellett csak hagyjatok élnünk; Mörre magyar zászlót hajt szél: a székely is elmegy!" Tu hutum Árpádhoz küldi őket. Lélektani következetességgel jellemzi itt a költő Tuhutumot, aki mennél többet beszélt egyetértésről, engedelmességről: annal kevesebbet érezett. Itt is a hatalommal való íolruházást kéri Árpádtól, de azért csak oly feltét alatt veri el a Blakhot, ha Erdélyt neki adja. Elérti Árpád a zordon Tuhutumnak szavait: „Irtsa ki a Blakhot s birodalmát tartsa sajátul." Mert a bölcs fejedelm látá Tuhutumnak arányzott Szándékát. Ugy lett. Árpád viadalmiban Erdélyt Nyervén, nem ve ve részt, sem ohajtá látni Etel várt, Nem, kinek adta hitét a láthegyi ünnepen egykor; S oszta vezéreinek makrancz önkénye jutalmat." — Tuhutum HorkátésEtét küldi Gelo ellen; Ete elejti Gelót az oláh fejedelmet; népe Esklön esküvel hódol. Tuhutum vőül fogadja Etét. Almos meghal. Árpád tábort készít Etelvár mellett, Csepelen palotákat épít, majorokat szervez. Bogor hadát szélvész emészti el. Lebednek Metegán bolgár frigyese visszatérést aj ál; az nem fogadja el. Metegán Simonnal szövetkezik Lebed ellen, aki elesik. Lebed ellen a költői igazságszolgáltatás a legsujtóbb: saját frigytársai karja alatt hull el ugyanakkor, midőn a szelid Álmos öveinek sűrű könnyei közt csendes halállal múlik ki. Simon meglepi Tuhutumot épen a nászéjen. De elűzetik. Árpád elfoglalja Baranyát, midőn a zágrábi Zvonimir elesik. Beszprémet, Vasvárt, Tihanyt beveszik. A tizenkettedik énekben Szvetopulk Győrt erősíti: „A maraháni király elnyujtá tábori testét, Hol Söptér, Bana és Igmánd a vértesi lábig.