Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

WINKLER GÁBOR: Győr építészete

felelően széles utcát nyernek (az egykori Deák utca, ma Aradi Vértanúk útja északi-része), melyet egységes, elegáns neobarokk architektúrával tesznek „szalonképessé". A városrendezés fő igyekezete azonban a Baross útra és környékére összpontosul. Jellemző, hogy ennek nagyvárosias kiépítését annyira fontosnak tartják, hogy néhány-tízéves, emeletes házakat bontanak — közöttük sajnos a városkaput magába foglaló várostornyot is — másokat gyökeresen átépítenek; ezzel emelik a beépítés magasságát. Ugyanakkor a sarokházakra tornyokat, kupolákat emelnek, hangsúlyozva ezzel a keresztutcák becsatlakozási helyét; e vertikális motívumok elegánsabbá teszik az utcát, és korábbi erőteljes, hosszanti elrendezését új motívumokkal gazdagítják. A Baross út gyors, nagyvárosias átépítésével egyidőben az új keletinyugati hossztengely kiépítésére is sort kerítettek. E széles, barátságtalan területen korábban vásárokat tartottak, a hely elég tágas volt ahhoz, hogy a kor városépítészeti ideáljának megfelelően középületekből, nyitott-zárt terekből, rövid keresztutcákból, parkokból és fasorokból egyetlen hatalmas „építészeti tájat" hozzanak létre, egy minden korábbit felülmúló méretű, új és modern várostengelyt. A terv a korábbi évtizedek városfejlesztésének derékszögű rendszerébe illeszkedett, de azt a késő historizmus szellemében erővel, mozgással és lendülettel töltötte meg. Az alapelrendezés — úgy tudjuk — Alpár Ignáctól származott. Az építész a tervezgetés idején a város fejlődését inkább a folyók felé szerette volna irányítani, budapesti példa szerint a Parlament-Batthyány tér-Dunapart mintájára „vízi főtér" létrehozására akarta rábeszélni a győrieket. A város azonban hajthatatlan volt; Alpár belátta, hogy kezdeményezése nem vezethetett sikerre, és ekkor körvonalazta az egykori Vásárszer területének kiépítésével kapcsolatos koncepcióját, a tornyos városi bérházakkal, a királyi tábla kupolás épületsorával, tornyos iskolával és az ezeket együttesbe kapcsoló monumentális városházával, melyet végül nem ő, hanem a győri születésű Hübner Jenő öntött végleges formába. Az új városközpont azonban hamarosan átnőtt a vasút déli oldalára, Nádorvárosba is. Itt rövid idő alatt kaszárnya-együttes létesült és modern, pavilonos elrendezésű városi kórház, kiegészítve ezzel az északi rész kiemelt városi rendeltetéseit, megfelelő ellenpontot alkotva a városháza épületegyüttesének. A két részre szakított központ jobb kapcsolatának biztosítására a Baross út tengelyének meghosszabbításában híd épült a vasút felett és ezzel — igaz, valamivel kevesebb következetességgel és szigorúsággal, mint az északi oldalon — a Belváros szerkezetének fontos fő