Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

TIMAFFY LÁSZLÓ: Szemelvények Győr néprajzából

Amint a város központból kimegyünk, falusi utcákban járunk. Győrnek ez a paraszti negyede az Újvárosban volt. Ma is, ha kimegyünk a Lapos felé, az újvárosi utcák még mindig szépen mutatják ezt a régi falusi jelleget. A Győrt élelmiszerrel ellátó gazdáknak Újváros és Sziget volt a központja. A mezőgazdálkodás népi hagyományait találjuk meg itt a mai napig is. Közülük a vetésről, aratásról mondanék néhány szót. A vetőgép előtt kézzel vetettek, az előkészített talajba kézzel szórta a gazda a csandérnak nevezett edényből a magot. Minden lépéshöz mondott egy mondókát: „Vagy lesz, vagy nem lesz" —mondta, hogy „egyenletesen szóródjon a mag". A vetés ünnepélyesen kezdődött Újvárosban is, de minden faluban. Kiment a gazda a vetés első napján a földje szélére, aztán levett kalappal elmondott egy imát, Miatyánkot vagy Üdvözlégyet, vagy „Isten áldása legyen velünk" szólással kezdte a magot szórni. Aztán átvették tőle a többiek is, a segédek, és így szórták tele a földet maggal. Ugyanilyen ünnepélyes volt a betakarítás. Hogyan kezdődött az aratás? A mi vidékünkön, a Rábaközben, Szigetközben nem Péter-Pálkor kezdték az aratást, hanem Sarlós Boldogasszony napján. Ez Péter-Pál után, július 2-án van. Sarlós Boldogasszony napja egy Szűz Mária-ünnep, azért nevezik Sarlós Boldogasszonynak, mert a régi, ősi sarlós aratással van összefüggésben. Tudniillik a múlt század közepéig nem kaszával arattak, mint ma, és nem keresztekbe rakták a gabonát, mint ma, hanem sarlóval arattak, nők és férfiak egyformán. Összefogták marokra a gabonát és a kalász feje alatt elvágták sarlóval. Csandérnak nevezték, amibe összegyűjtötték a kalászokat, aztán rakták össze, és így csépelték ki, persze nem géppel, hanem cséphadaróval vagy lovakkal. Nagyon érdekes, hogy a múlt század közepén az uradalmaktól vette át a parasztság a kaszás aratást, s attól kezdve aratnak kaszával. Nagyon szép szakrális hagyomány fűződik hozzá, ami a mai napig is él például Kónyban. Minden évben Sarlós Boldogasszony napján, ha hétköznapra esik, akkor is, misét mondatnak a templomban vagy a határhoz közel eső kápolnában, és a templom vagy kápolna falához összehordják az aratás eszközeit, a kaszát, sarlót, cséphadarót, még a kötözőfát is, sőt a bugyogakorsót, amiből a vizet, vagy az ikercsuprot, amiben az ebédet hordták. A mise után a pap kijött és megáldotta ezeket az eszközöket, s ezekkel a megáldott eszközökkel másnap ünnepélyesen meg kezdték az aratást. Kimentek a földre úgy, mint a vetéskor. A gazda megint levett kalappal imát mondott, azután az első kaszavágást ő csinálta. Ezután adta át a kaszát az első kaszásnak, így indult meg az aratási munka. Újvárosban is van emléke, de a Rábaközben, Szigetközben minden faluban, sőt írásbeli anyagunk is van. Az acsalagiaknak van egy panaszlevele a soproni levél-