Győr Története a kezdetektől napjainkig. Tanulmányok - Városi Levéltári Füzetek 1/1997 (Győr, 1997)

CSÓKA GÁSPÁR: A szerzetesrendek szerepe Győr tudományos, oktatási és kulturális életében

pen azt a belső missziós munkát vállalták magukra, sokszor a világi klérusnak a gáncsoskodása közepette, amit a világi papság eddig hiányosan végzett el. A feladat a monasztikus, rendektől elütő szervezetet igényelt, most a szerzetes már nem volt egyetlen kolostorhoz kötve, ott élt, ahol szükség volt a munkájára. A kolostorok korlátozott önkormányzattal rendelkeztek, minden kolostort a rend központi kormányzata irányított, a generális káptalan pedig ellenőrzött. A kolduló rendek mozgékonysága hatalmas lehetőséget nyitott meg a lelki megújulás, az egyházi tudományosság, a skolasztika terén, és ezeket a pápaság is igyekezett kihasználni célkitűzéseinek a megvalósítására. A kolduló rendeknek az egyház belső életét átalakító hatása mellett az utóbbi időben a kutatás még egy jelentős szempontra is rámutatott, ami a témánk miatt nem jelentéktelen. A francia Jacques Le Goff vizsgálatait a magyar valóságra a nemrég elhunyt kiváló történészünk, Fügedi Erik próbálta alkalmazni. Le Goff a kolduló rendek elterjedését vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy először is a középkori Franciaország várostérképe azonos a kolduló rendi kolostorok térképével, mert a városokon kívül nincsen kolduló rendi kolostor, és fordítva, nincsen város kolduló rendi kolostor nélkül. A másik megfigyelése, hogy a városok struktúrája és a kolduló rendek elhelyezése között összefüggés áll fönn, mert ezek a rendek ott települtek le — eleinte mindig a külvárosokban —, ahol kezdetben a városba özönlő falusiak összegyűltek, később pedig ahol a városi plebejusok éltek. Fügedi Erik a magyar viszonyokat vizsgálva az eredményeit ilyen módon összegezi, végigtekintve a dominikánus kolostorok listáján: nem tudunk megszabadulni attól a benyomástól, hogy a névsor azonos a XIII. század derekának kereskedővárosaival. A kolostorok nyomán világosan kirajzolódnak az ország nagy kereskedelmi útvonalai. A Morva völgye felé Nagyszombaton, az osztrák őrgrófságból Vasváron és Győrön, Itália felől Pécsen és Fehérváron át vezetnek az utak a Buda környéki központok felé. Nincs az országba vagy az országból kivezető út, amelyen ne találnánk dominikánus kolostort. És — folytatja Fügedi a megállapításait — a kereskedővárosok kiemelkedő szerepét a hazai ferences kolostoralapítások is megerősítik. 1260 előtt a ferencesek bizonyíthatóan tizenhét kolostort alapítottak Magyarországon, és ezeknek többsége, tíz, ugyanazokban a városokban létesült, mint a dominikánusoké. De jellemző a kolduló rendek elterjedésének a negatívuma is. A püspöki székhelyeken csak ott találunk domonkosokat, ahol egyben fontos kereskedelmi központ is volt, tehát Esztergomban, Győrött és Pécsett. Azt is érdemes azonban megfigyelni, hogy a püspöki városok esetében a kolduló rendi kolostorok minden esetben a püspöki székhelyet jelentő városon vagy váron kívül, a külvárosokban telepednek meg. Itt megint csak Esztergom,